| Ok, Achmed óta tudjuk, hogy ha hasbeszélés, akkor Jeff Dunham. Aztán jött, hogy énekel, vihorászik, és még ki tudja mit képes torokból... ez a dóga. De hogy részeg pilótát, aki rádión az utasokhoz beszélve végül beleböfög a mikrofonba (tessék figyelni, ahogy Peanut átváltozik és matt részegként dülöngél - zseniális!), vagy a halottat a koporsóból kibeszélve... hát ilyen nincs :) |
Á: - Kértek kukoricát?
Én: - Hmm.. nem kössz.
Á: - Nincs semmi baja, csak annyi, hogy tegnapelőtt készült, de hűtőben volt!
| Terv szerint szombaton mentünk volna a veresegyházi medvefarmra. Elindulni el is indultunk, de előjött a legrosszabbik énem, amelyik nem bírja elviselni, ha a dolgok nem működnek, valamint a szokásos legnagyobb félelmem, hogy eltévedünk. Eddie-nek úgy meséltem, hogy én egy ilyen control freak vagyok, akinek mindig mindent az ellenőrzése alatt kell tartani. Egy utazásnál ez abban nyilvánul meg, hogy tudom, hogy hova megyek, tudom, hogy merre megyek és ezt támogatja a térkép, ami manapság ugye a pléhkurva (vagy népszerűbb nevén Andrea a GPS-ben). Sajnos a telóm erősen a végét járja, úgyhogy mostanában sűrűbbé váltak a kifagyások |
- és előszeretettel teszi ezt akkor, amikor az iGO-nak kéne irányítani.
| Mivel megígértem Rikának, meg mivel miért ne, hát íme a kis beszámoló a tegnapi látogatásról a Ringen. Kezdeném azzal, hogy a magyar Forma-1 23 éve alatt ez az első, hogy egyáltalán kitoltam a búrám a Hungaroringre. Mindezt úgy, hogy amióta az Elenderben dolgoztam (2001) két cimborám is versenybíró, Tofi is többször volt kinn fotózni, ahogy Rika is. Szóval alkalom mindig is lett volna, de valahogy sosem alakult úgy, aztán most Tofi szólt, hogy nem akarok-e kimenni vele, meg VIP jegy, meg kutyafasza. Nem ellenkeztem. A VIP jegy egyébként inkább csak a közlekedésben különleges, a pályán belül (legalábbis ezen a csütörtöki napon) semmi különbség nem volt a jegyek között. |
Kellett nekem panaszkodni azzal kapcsolatban, hogy Nóri így hiszti, meg úgy üvöltés. Jött a kicsit sem várva várt tegnap reggel, amikor is tervezetten "jó korán" (magyarul reggel 8 körüli indulással) elindultunk Diáékhoz Bálint szülinapi bulijára Balatonvilágosra. Eddig ugye kétszer maradtunk le az eseményről, egyszer mert beteg voltam, tavaly meg mert volt egy kisebb tizenkilenc kilométeres dugó. Péntek este a pókeren meséltem a srácoknak, hogy milyen impossible missionnak nézek elébe: szombat reggel minimum egy üvöltő dervispalántával nekilódulni a Balaton Sound fő szombatján az M7-nek, ott lenni egy családi kerti partin, ahol mi vagyunk az outsider páros a (szó szerint) tucatnyi szülő és minimum két tucatnyi gyerek mellett, majd még aznap délután visszajönni (ettől féltünk legkevésbé). S láss csodát: ilyen simán életemben nem tettük meg a Bp-Balaton távot. Jó, tény az is, hogy sosem tettük még meg :). 8 körül elindultunk, a pléhkurvára hagyatkozva kb. 20 perc alatt az M7-en voltunk, és kilenc óra három perckor kiszálltunk Zoliéknál. A pörkölt már majdnem kész volt, én meg gyorsan magamra vállaltam a lecsónak való 3 kg paprika és vagy 10 db paradicsom felaprításához. Maga az esemény is sokkal jobb lett, mint eredetileg féltem tőle - mondjuk ehhez nagyban hozzájárult, hogy - hála Tofinak - továbbra is minden objektívek legjobbikával fotózhattam a sok lurkót. A visszaút pedig tényleg olyan volt, amilyennek vártuk: 50 perc alatt apóséknál voltunk, ahol leadtuk a palántákat.
Leginkább a kocsiban. Legalábbis most, amiről írok, az konkrétan az autóban utazáshoz kötődik. Ma meglátogattuk délután a Szivi házaspárt a nagytarcsai otthonukban, ami ugye Újpestről a legkönnyebben az M0-n keresztül érhető el; az út így kb. olyan 25 perc tokkal vonóval. Ebből visszafele Nóri kb. 24,37 percet végig üvöltött. Szó szerint. Ugye még beszélni nem tud (a konstans anyázáson kívül), ezért ilyenkor az ember próbálkozik. Gabi végigjátszotta a jó szülő összes lehetséges mentsvárát: enni adni, inni adni, lazítani a biztonsági övön, beszélni hozzá. Aztán úgy kb. az út utolsó negyedében kipróbálta a mindenvivőt: Alma együttes - megspékelve azzal, hogy Gabi mutogatta a nótát. És kéremszépen: MŰKÖDÖTT! A ded elhallgatott, vigyorgott és csönd borította el a Skoda belterét, nekem pedig a vérnyomásom szép lassan visszament a normális szintre.
Itt ülök a harmadik emeleti hotelszoba erkélyén, ölemben a laptop, mindez Hajdúszoboszlón, a Hunguest Hotel Aqua Sol nevű műintézményben, ami a város idegenforgalmi centrumában van. Ez most leginkább abban merül ki, hogy a tőlünk kb. 30 méterre lévő "Váci utca"-szerűségből ezerrel ömlik ki a mulatószene (broáááf), valamint a 31 méterre lévő sarkon ezzel keveredik valami Los Aluljáros típusú balkán-argentín pánsíp balhé. Ezt az idillt úgy kb. félóránként megtöri egy "menetrend szerinti" kisvasút (tudod, mint ami a Margit-szigeten jár körbe, ilyen motoros vonatbigyó, ráakasztva x kocsi, bennük majomfejű turistákkal, akik ezzel letudják a városnézést). Hozzáteszem: Hajdúszoboszló nem arról híres, hogy túl sok néznivaló lenne (bocs, lokálpatriotz). Tegnap elmentem éjjel, hogy majd jól lefotózok mindenféle éjjeli szépséget... hát kb. fél óra múlva már a hotelszobában voltam újra és készült kb. három kép.
Végre nem szaladtunk lukra viszont a hotellel, ez pontosan az, aminek árulják: négy csillag, ennek megfelelő szobák, igazi kulináris élvezetek minden étkezéskor, tisztaság, korrektség, udvariasság, igazi nagybötűs Vendéglátás. A szállodából egy direktlinken át lehet áthaladni a szomszédos fürdőbe, ami méretileg orbitális, tekintve, hogy nyolcvanhárom medanszié és csúszdanszié van. Meg hullámfürdő. Mokkás, amikor igazi szocreál időket idéző módon minden órában megkongatják a kis harangot (régen anyámmal, amikor jártunk az ilyen cucialista szaxervezeti üdülőbe a Balatonra, az ebédhez kongattak ilyennel), és bemondja a hangosbeszélde, hogy "Hullámverés, hullámverés". Azt' hazudik, senki hulláját nem bántalmazzák tettlegesen. Viszont Bence öles léptekkel halad a víz, mint fürdési közeg megszeretése rögös útján. Már nem kell fél órának eltelnie, hogy bemerészkedjen a neki is csak derékig érő húgymeleg (és a gyógyvíz mivolta miatt húgysárga) gyerekmedencébe. Sőt, már majdhogy egyedül ott merjük hagyni. Nórinak meg bővül a szókincse, a folyamatos anyázás mellé már minden szökőévben odamondja, hogy "Benc", vagy "aaappppp a" - de ezekhez hosszas anyai unszolás kell, hogyaszongya: "Nóriii... mondd, hogy apaaaa... naa... mondd, hogy apaaa.... apapapapappapapapapa... " stb.
Holnaptól mondják a szar időt, eddig ebből semmi nem látszik és nem is nagyon szeretném, mert igen jól elvagyunk a strandon a kölkökkel, élvezik nagyon. Folyt.köv.
Csak írok erről is pár sort. Mert azért lássuk be, hogy más volt ez, mint régebben. Éveken át az volt, hogy nyár közepén megjelenik az új Dream Theater album, azt' rá egy héttel már itt nyomják az ipart a PeCsa szabadtéri szinpadán. És ugye nem egyszer volt olyan, hogy az albumot az elejétől a végéig lenyomták egy az egyben ami lássuk be, hogy egyrészt ugye zseniális, másrészt másodszorra (és az után) már inkább csalódást keltő, mert egy koncerten pont nem cd-t akar hallgatni az ember. Az évek során a banda erőtejlesen kinőtte a PeCsa szabadteret, tavaly már a hátsó sorokban is konkrét tömeg volt.
A nyár közepi albummegjelenés most sem maradt el, és hát az új album - legalábbis szerintem - ismét zseniálisra sikeredett. Érdekes, hogy Zozo és SzőkeT szerint Petruccin kívül a többiek mintha "robotokká" váltak volna (lehet, hogy nem pontosan idézem Zoli szavait, de kb. ezt volt a verdikt), amit én nem érzek. Ennél a bandánál nincs ilyen, hogy x jól nyomja, y meg hát annyira talán mégsem. Ez az egész annyira egyben van, hogy vagy kompletten szar, oder zsearkirály. Utóbbi. Kb. két hetem volt, hogy memorizáljam az új nótákat és mondhatom, hogy nagyon sikerült. A befogadás menete pedig a Dream Theaternél már megszokott volt: elsőre meghallgatva olyan "huh, ez most így hogy?", aztán ahogy hallgatja meg az ember másodszorra, harmadszorra, úgy lesz az összes nóta érthető, aztán meg szerethető. Aztán meg már csak azt veszem észre, hogy ki se akarom venni a kocsi lejátszójából sem.
Nade a koncert. Papp László sportaréna. Azért az nem ugyanaz, mint a PeCsa. Ennek örömére mire a DT kezdett el játszani, addigra is csak kb. félház volt, viszont ez legkevésbé sem zavarta sem őket, sem az ott lévőket, hogy fergeteg hangulat legyen. Ami nekem nagyon bejött, az az, hogy végre játszottak egész régi nótákat is pl. az Awake albumról és mint gitáros kénytelen vagyok kötelező jelleggel lepetézni az Erotomania-n. Nem is a gitáros teljesítményért, mert ez már nem újdonság, de olyat még sosem láttam, hogy egy dobos egy dobtémát (jó, nem a legbonyolultabb téma) fél kézzel nyomjon perceken át, míg a "szabad" kezében lévő dobverőt frizbiként dobálja a szinpad szélén álló (kb. 10-12 méter) technikusnak. És ezt így szám közben. B+ :) De hogy valami negatívumot is írjak, a hangosítás nem volt a legjobb. Volt, hogy gerjedt a mikrofon, vagy egyszerűen totál aránytalanul hangosabb volt a basszgitár, mint a szóló. Kiváncsi lennék ez mitől volt...
Szóval a látvány se volt semmi, de Dream Theater esetében a hangvány a döntő. Egy fillért nem sajnálok abból a 12.500 Ft-ból, amit kiadtam érte.
| Megint mentem egy kört az éjjel Budapesten. A hangsúly most nem a Bp-by-night érzésen volt, hanem inkább azon, hogy árad a Duna. A éjjel tanulsága, hogy igenis van értelme a LiveView fícsörnek: ezt használva - persze szigorúan csak állványról - sokkal pontosabban lehet manuálisan fókuszálni, mintha a kereső bolhaphasnyi méretén próbálnám ugyanezt. |
A minap beszélgettem egy kedves ex-kolleganőmmel és kiderült, hogy végre sikerült elhelyezkednie egy cégnél. Webfejlesztők. Konkrétan egy ilyen aukciós izét csinálnak. Küldte a linket, én meg kattintottam... és azóta is rá vagyok kattanva. Hálistennek nem nagyon, de abszolút érzem a dolog súlyos addikciós veszélyét. Sokszázezres LCD tv-ket meg mégtöbbsokszázezres laptopokat lehet 5-6-12.000 Ft-okért elhozni. Pusztán el kell találni azt a pillanatot, amikor épp senki más nem gondolja úgy, hogy annyiért lesz licitáló az adott termékre. Erősen lutri persze, de az ötlet zseniális. Látszik is, mert pörög az oldal rendesen. Viszont aki most regisztrál az "elején", kevesebb "ellenféllel" kell megharcoljon a licitálások során. Najóóó na... adom a linket, tessék: fruli.hu
A hétvége ismét a lájtos lebetegedés jegyében telt: szegény Gabi orrfolyósra vette a figurát, meg torokfájósra. Szombaton megültük az én drága azanyósom 18. születésnapját. Isten éltesse innen is! Sikerült a tacskóban a nem jó méretű kerti hintaágyra való ilyen bigyót venni, úgyhogy vasárnap elnyertem a visszavitelt. És akkor ahogy megyünk az Ügyfélszolgálati pult felé Bencével, a gyerek, mintha csak azt közölte volna, hogy "Apa, szorít a cipő", kijelentette:
- Szeretlek.
Csak így, spontán. Elsőre nem is értettem...
- Mit mondtál?
- Hogy szeretlek!
Akkor ott megállt az egész világ, a teszkó közepén. Anyáknapján mindez :)
Tudom, rég nem írtam. Pedig volt sok említésre méltó dolog, pl. Bence szülinapja, vagy Gabi diplomaosztója, vagy jóanyám szülinapja. De most valami olyan történt, ami kihozta belőlem az állatot, amelyik csak fossa a szót mérgében... Íme.
Hotel Ezüstpart. Most mindenki tegye a szívére a kezét és lássuk be, igazából bárki (kivéve a nagyon überigényeseket és gazdagokat) bevállalna itt két napot, nem? Már persze a képek és a három csillag alapján. Mi is így tettünk Gabival. Kettesben egy pár nap pihi, hosszú hétvége, ahogy tetszik, csimoták leadva apóséknál, havaj, fanta, tibicsoki.
Tudom, hogy súlyosan közelítem egy szar viccblog szintjét, de ezt most kaptam és megintcsak könnyezek a röhögéstől:
Két szőke nő utazik a buszon, ahol párás az ablak. Az egyik nő két pontot rajzol az ablakra és azt mondja:
- Itt fogok kinézni.
Mire a másik letörli a két pontot:
- Te itt nem nézel ki, jó?!
Előre is elnézést kérek mindenkitől, akit untat a téma, de én továbbra is könnyesre röhögöm magam a dolgon. Szóval ugye volt korábban ez a postom, ahol Réq felhívta a figyelmem a Nightwish: Wishmaster c. nótájára, aminek a szövegét kellően agyhalott emberek szándékosan félreértve, mintegy újraértelmezték azt (érdemes újra megnézni a viszonyítás kedvéért).
Ugyanis a tegnapi napon egy ismerősnek mutattam az eredetit a jutyúbról és mit látok? A related videosban ott figyel egy másik ilyen miszhörd lirixes cucc ugyanerre a nótára. Megnéztem és fetttrengtem a röhögéstől!
És akkor megint idemásolom az eredeti szöveget, hogy látszódjon, hogy mit hogy figuráztak ki:
Master!
Apprentice!
Heartborne, 7th Seeker
Warrior!
Disciple!
In me the Wishmaster
Elbereth
Lorien
A dreamy-eyed child staring into night
On a journey to storyteller's mind
Whispers a wish speaks with the stars the words are silent in him
Distant sigh from a lonely heart
"I'll be with you soon, my Shalafi"
Grey Havens my destiny
Master!...
Silvara
Starbreeze
Sla-Mori the one known only by Him
To august realms, the sorcery within
If you hear the call of arcane lore,
your world shall rest on Earth no more
A maiden elf calling with her cunning song
"Meet me at the Inn of Last Home"
Heartborne will find the way!
Master!...
Wishmaster
Crusade for Your will
A child, dreamfinder
The Apprentice becoming...
Master!...
Biztos mindenki olvasta már azt a meglehetősen klisés és giccses irományt, amikor a szerző elmondja, hogy mi minden nem érdekli, nade azzal szemben viszont a párja vajon kitartó lesz-e az életben és akkor is kiáll-e mellette, amikor a viharban a haccázméteres szakadék peremén áll (és nem löki-e le az életbiztosításáért). Na ezt írtam kicsit át a saját számíze szerint - értelem szerint a vastagon szedett rész az eredeti "bölcselet", a többi meg a saját ömleményem.
Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, hogy hó végén hány számjegyből áll a folyószámla-kivonatodon az "Egyenleg" sor. Leszarom, miből van!
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért, vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Mersz-e felállni a pénztáros futószalag tetejére a Teszkóban és onnan kurjongatni, hogy "burrrgonya eladdóóóóó!!! Szabolcsi burrrrgonya eladdóóóóóóó!!!"
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, anélkül, hogy mindenképpen változtatni akarnál rajta. Elfogyott az Algopyrin. Quarelin sincs! És a lyukas fogainkkal együtt zabáltunk meg egy tábla Milkát! Ami most jön, azt együtt fogjuk végigszenvedni, vazze!
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk reálisak, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Este betoljuk az ekit az arcunkba és meglátjuk, hogy kifolyik-e az adrenalin még 6 óra múlva is a fülünkön, ahogy pörgünk a diszkó közepén, mint a búgócsiga, vagy esetleg félidőnél eldobod a rókát és belefekszel ezzel a szöveggel, hogy "cica, szerinted jól áll nekem ez a boaaa?"
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját, azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet. Miután megbeszéltük, hogy anyámékhoz megyünk, ne próbálj meg felhívni azzal, hogy a haverokkal csak azért söröztök három órája és azért vagy mattrészeg, hogy apámnak hozzál egy üveggel a kedvencéből!
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható. Nincs félrekufirc! Nem, és kész! A hugommal sem! Nem érdekel, hogy a családban marad! Nem, a kutyával sem, Béla!!!
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel. Miután egy órán át tornáztam a kis hadnagyodon azért, hogy ezredest csináljak belőle, nem mehetsz ki egy fél doboz Viagráért, mert NINCS! Majd együtt imádkozunk, hogy nehogy tizedessé fokozódjon le és azt mondhassam: jéé... olyan, mint egy fasz, csak kicsi!
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg mellőlem. Hiába gyújtottad rám a lakást, itt vagy együtt döglünk meg, vagy csak te! A biztosításom kedvezményezettje úgyis az anyám, úgyhogy ezt benézted, Béla!
Azt akarom tudni, hogy mi ad erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Képzeld el az atomháborút... jaja, kb. mint amikor bablevest főzök ebédre és olyan este 6 körül rákuporodsz a fajanszra, hogy az egész panelben mindenki hallja Pukkini egyik fő művét, a Varázsfuvolát - tubán. Na akkor, ott! Akarsz-e még zabááni, Béla?!
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak:"Igen"! Üvölthetsz a tóparton, mint valami holdkóros farkas, de hidd el, jobban jársz, ha elfogadod, hogy neked engem küldött a kaporszakállú igazságosztó. Ez van, Bélám, ezzel együtt kell élni. Egyébként is, néztél már tükörbe? Szerinted én hogy élem meg ezt?!?!