A hétvége ismét a lájtos lebetegedés jegyében telt: szegény Gabi orrfolyósra vette a figurát, meg torokfájósra. Szombaton megültük az én drága azanyósom 18. születésnapját. Isten éltesse innen is! Sikerült a tacskóban a nem jó méretű kerti hintaágyra való ilyen bigyót venni, úgyhogy vasárnap elnyertem a visszavitelt. És akkor ahogy megyünk az Ügyfélszolgálati pult felé Bencével, a gyerek, mintha csak azt közölte volna, hogy "Apa, szorít a cipő", kijelentette:
- Szeretlek.
Csak így, spontán. Elsőre nem is értettem...
- Mit mondtál?
- Hogy szeretlek!
Akkor ott megállt az egész világ, a teszkó közepén. Anyáknapján mindez :)