Csak írok erről is pár sort. Mert azért lássuk be, hogy más volt ez, mint régebben. Éveken át az volt, hogy nyár közepén megjelenik az új Dream Theater album, azt' rá egy héttel már itt nyomják az ipart a PeCsa szabadtéri szinpadán. És ugye nem egyszer volt olyan, hogy az albumot az elejétől a végéig lenyomták egy az egyben ami lássuk be, hogy egyrészt ugye zseniális, másrészt másodszorra (és az után) már inkább csalódást keltő, mert egy koncerten pont nem cd-t akar hallgatni az ember. Az évek során a banda erőtejlesen kinőtte a PeCsa szabadteret, tavaly már a hátsó sorokban is konkrét tömeg volt.
A nyár közepi albummegjelenés most sem maradt el, és hát az új album - legalábbis szerintem - ismét zseniálisra sikeredett. Érdekes, hogy Zozo és SzőkeT szerint Petruccin kívül a többiek mintha "robotokká" váltak volna (lehet, hogy nem pontosan idézem Zoli szavait, de kb. ezt volt a verdikt), amit én nem érzek. Ennél a bandánál nincs ilyen, hogy x jól nyomja, y meg hát annyira talán mégsem. Ez az egész annyira egyben van, hogy vagy kompletten szar, oder zsearkirály. Utóbbi. Kb. két hetem volt, hogy memorizáljam az új nótákat és mondhatom, hogy nagyon sikerült. A befogadás menete pedig a Dream Theaternél már megszokott volt: elsőre meghallgatva olyan "huh, ez most így hogy?", aztán ahogy hallgatja meg az ember másodszorra, harmadszorra, úgy lesz az összes nóta érthető, aztán meg szerethető. Aztán meg már csak azt veszem észre, hogy ki se akarom venni a kocsi lejátszójából sem.
Nade a koncert. Papp László sportaréna. Azért az nem ugyanaz, mint a PeCsa. Ennek örömére mire a DT kezdett el játszani, addigra is csak kb. félház volt, viszont ez legkevésbé sem zavarta sem őket, sem az ott lévőket, hogy fergeteg hangulat legyen. Ami nekem nagyon bejött, az az, hogy végre játszottak egész régi nótákat is pl. az Awake albumról és mint gitáros kénytelen vagyok kötelező jelleggel lepetézni az Erotomania-n. Nem is a gitáros teljesítményért, mert ez már nem újdonság, de olyat még sosem láttam, hogy egy dobos egy dobtémát (jó, nem a legbonyolultabb téma) fél kézzel nyomjon perceken át, míg a "szabad" kezében lévő dobverőt frizbiként dobálja a szinpad szélén álló (kb. 10-12 méter) technikusnak. És ezt így szám közben. B+ :) De hogy valami negatívumot is írjak, a hangosítás nem volt a legjobb. Volt, hogy gerjedt a mikrofon, vagy egyszerűen totál aránytalanul hangosabb volt a basszgitár, mint a szóló. Kiváncsi lennék ez mitől volt...
Szóval a látvány se volt semmi, de Dream Theater esetében a hangvány a döntő. Egy fillért nem sajnálok abból a 12.500 Ft-ból, amit kiadtam érte.
