Biztos mindenki olvasta már azt a meglehetősen klisés és giccses irományt, amikor a szerző elmondja, hogy mi minden nem érdekli, nade azzal szemben viszont a párja vajon kitartó lesz-e az életben és akkor is kiáll-e mellette, amikor a viharban a haccázméteres szakadék peremén áll (és nem löki-e le az életbiztosításáért). Na ezt írtam kicsit át a saját számíze szerint - értelem szerint a vastagon szedett rész az eredeti "bölcselet", a többi meg a saját ömleményem.

Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, hogy hó végén hány számjegyből áll a folyószámla-kivonatodon az "Egyenleg" sor. Leszarom, miből van!
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért, vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Mersz-e felállni a pénztáros futószalag tetejére a Teszkóban és onnan kurjongatni, hogy "burrrgonya eladdóóóóó!!! Szabolcsi burrrrgonya eladdóóóóóóó!!!"
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, anélkül, hogy mindenképpen változtatni akarnál rajta. Elfogyott az Algopyrin. Quarelin sincs! És a lyukas fogainkkal együtt zabáltunk meg egy tábla Milkát! Ami most jön, azt együtt fogjuk végigszenvedni, vazze!
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk reálisak, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Este betoljuk az ekit az arcunkba és meglátjuk, hogy kifolyik-e az adrenalin még 6 óra múlva is a fülünkön, ahogy pörgünk a diszkó közepén, mint a búgócsiga, vagy esetleg félidőnél eldobod a rókát és belefekszel ezzel a szöveggel, hogy "cica, szerinted jól áll nekem ez a boaaa?"
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját, azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet. Miután megbeszéltük, hogy anyámékhoz megyünk, ne próbálj meg felhívni azzal, hogy a haverokkal csak azért söröztök három órája és azért vagy mattrészeg, hogy apámnak hozzál egy üveggel a kedvencéből!
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható. Nincs félrekufirc! Nem, és kész! A hugommal sem! Nem érdekel, hogy a családban marad! Nem, a kutyával sem, Béla!!!
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel. Miután egy órán át tornáztam a kis hadnagyodon azért, hogy ezredest csináljak belőle, nem mehetsz ki egy fél doboz Viagráért, mert NINCS! Majd együtt imádkozunk, hogy nehogy tizedessé fokozódjon le és azt mondhassam: jéé... olyan, mint egy fasz, csak kicsi!
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg mellőlem. Hiába gyújtottad rám a lakást, itt vagy együtt döglünk meg, vagy csak te! A biztosításom kedvezményezettje úgyis az anyám, úgyhogy ezt benézted, Béla!
Azt akarom tudni, hogy mi ad erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Képzeld el az atomháborút... jaja, kb. mint amikor bablevest főzök ebédre és olyan este 6 körül rákuporodsz a fajanszra, hogy az egész panelben mindenki hallja Pukkini egyik fő művét, a Varázsfuvolát - tubán. Na akkor, ott! Akarsz-e még zabááni, Béla?!
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak:"Igen"! Üvölthetsz a tóparton, mint valami holdkóros farkas, de hidd el, jobban jársz, ha elfogadod, hogy neked engem küldött a kaporszakállú igazságosztó. Ez van, Bélám, ezzel együtt kell élni. Egyébként is, néztél már tükörbe? Szerinted én hogy élem meg ezt?!?!