Egy egyszemélyes mese - kedvesemmel és két gyerekemmel, melyet nektek rebegek régesrég, s elmerengve, élcelve, veletek nevetve személyemen sercegtetem ezen helytelenségeket e webre. Remélem kedvetekre!
Lépjé' be - már csak azért is, mert akkor bővebb a blog
Megint mentem egy kört az éjjel Budapesten. A hangsúly most nem a Bp-by-night érzésen volt, hanem inkább azon, hogy árad a Duna. A éjjel tanulsága, hogy igenis van értelme a LiveView fícsörnek: ezt használva - persze szigorúan csak állványról - sokkal pontosabban lehet…
Asszem minden kezdő fotós életében eljön a pillanat, amikor muszáj kipróbálja, hogy a gép és az állvány mire képes. Nekem ugye részben szülinapomra, részben nemsokkal utána jött össze, hogy a cuccom - legalábbis e kettő tekintetében - összeállt, és most Azapóséktól…
Jelentem, a komoly havazás ellenére úgy sikerült behaladni napot lopni, mint a két ünnep között! 15 perc környéki időm volt megint. Lehet, hogy mindig a Váci úton kell jönni végig, egész a Nyugatiig és ott befordulni a Szent István körútra? Vagy ez csak a viszonylag korai…
Há' nem megdöntöttem a tegnapi rekordom?! :) JESSZ! És alig volt a Váci úton rész, ahol 90-nel mentem. Nem, nem azért, mert mindenhol 110-zel, hanem szépen betartottam a sebességhatárokat, na! Nem kell minnyá a legrosszabbra gondúnyi, kérem!
Pl. azért, mert ma reggel beültem a kocsiba 7:21-kor és kiszálltam belőle 7:38-kor a Millenárisnál. A Váci út full üres volt egész a Nyugatiig. Ilyet máskor sosem lehet megcsinálni... Talán csak augusztus közepén, amikor a nyár miatt üres a város.