mikvogymuk

Egy egyszemélyes mese - kedvesemmel és két gyerekemmel, melyet nektek rebegek régesrég, s elmerengve, élcelve, veletek nevetve személyemen sercegtetem ezen helytelenségeket e webre. Remélem kedvetekre!

Tagz

400d (2) ákos (1) árvíz (1) bagyi (3) balaton (2) baloo (41) baloo.hülyeség (2) baloozene (3) bánat (1) bence (24) bence.duma (7) betegség (6) blog (5) budapest (5) cib (1) cod4 (1) család (29) cserkutidávid (1) dream.theater (1) dugó (1) dunham (1) eddie (7) esküvő (1) évforduló (1) extreme (1) facebook (1) fater (1) ferihegy (1) firefox (1) for.the.record (1) forma 1 (1) fruli (1) gabi (19) gasztrobasz (1) gitár (6) gps (1) gt 8 (1) gyász (1) haha (21) hajdúszoboszló (1) hajvágás (1) halas.család (1) hasznosprogi (1) hdh (9) hideg (1) hiszti (3) (1) hp (1) htbk (1) hungaroring (1) időjárás (1) játék (1) jelszó (1) karajcsont (4) képek (29) kiállítás (1) koncert (10) közlekedés (7) kukta (1) kuzin (2) lanparty (1) lipilee (1) mama (1) maszekmeló (1) medveotthon (1) meló (3) metallica (1) n2 (1) net (2) nightsquad (12) nóra (20) nóra.duma (1) nori.duma (1) nyaralás (2) octavia (2) ősblog (1) ovi (1) petyus (4) pipamocsok (2) playboy (1) pofámleszakad (14) politika (1) próba (2) programajánló (1) puki (1) raiffeisen (1) recept (2) repülés (1) rika (1) schrottandi (1) siófok (1) skin (1) suzuki (1) szavazás (1) szilveszter (1) szopás (5) születés (3) szülinap (1) terhességes (1) tika (2) tofi (5) tommy.emmanuel (1) upc (2) vica (1) world.of.warcraft (2) zene (2) zenekar (2)

2009.04.26. 20:54 Baloo

2 éjszaka a Hotel Ezüstpartban - pont kettővel több, mint kellett volna

Tudom, rég nem írtam. Pedig volt sok említésre méltó dolog, pl. Bence szülinapja, vagy Gabi diplomaosztója, vagy jóanyám szülinapja. De most valami olyan történt, ami kihozta belőlem az állatot, amelyik csak fossa a szót mérgében... Íme.

Hotel Ezüstpart. Most mindenki tegye a szívére a kezét és lássuk be, igazából bárki (kivéve a nagyon überigényeseket és gazdagokat) bevállalna itt két napot, nem? Már persze a képek és a három csillag alapján. Mi is így tettünk Gabival. Kettesben egy pár nap pihi, hosszú hétvége, ahogy tetszik, csimoták leadva apóséknál, havaj, fanta, tibicsoki.

Az első furcsaság igazából nem is a szállodának volt betudható, hanem a környéknek: a Balaton szezon előtt nagyon lehangoló (szerintem), legyen akármilyen jó idő. Amikor az ember sorra látja a mindenféle szórakozóhelyeket, éjjel-nappalikat, éttermeket, bárokat zárva, teljesen kihaltan, az valahol azt az érzetet kelti bennem, hogy eltévedtem. Mintha érezném, hogy egyébként itt mindig is nyüzsgés szokott lenni, itt minden élettel teli, csak most halott. Most épp.

Aztán megláttuk a hotelt kívülről. Fotósféle ember lévén egyből beugrott a netről az a külső kép, ami a weboldalon látható. Ugyanolyan szép napsütésben érkeztünk, tehát elvileg hasonló képet kellett volna lássunk. Mégis megcsapott a szocreál szele. Az ütött-kopottság. A lerobbantság. Kerestünk egy helyet a parkolóban, de nem találtuk. Teljesen tele volt. Aztán látva, hogy az emberi találékonyságnak itt sem volt határa, elindultunk mi is a susnyás felé, ahol bőven álltak még autók. Ezt akár jó jelnek is vélhettem volna, hiszen egy ilyen telt parkoló azt a benyomást is keltheti, hogy a sok vendég nem véletlen van.
Beérve a hallba, egy olyan - az átlagosnál kicsit lepukkadtabb - háromcsillagos enteriőrrel találtuk szembe magunkat, amihez akár még hozzá is lehettünk volna szokva. Nem vagyunk, mert a két gyerek miatt nem nagyon járkálunk szállodákba, de mégis... ebben még nem lett volna sok furcsa. Kulcsátvétel, aztán irány az ötödik emelet. Itt hőköltünk vissza először jobban. A folyosó ugyanis kírétetiesen hasonlított jóanyám lakótelepi folyosójára, amire a legjobb jelző is csak annyi, hogy börtönszerű. Világítás sehol, illetve csak a lifthez közel, aztán már csak a folyosó végi ablak adott némi természetes fényt. Két oldalt vészes sűrűséggel sorakoztak a bejárati ajtók, amik leginkább mezei wc ajtókra hasonlítottak, de nem szállodai bejárati ajtókra. A folyosó végén az utolsó előtti ajtó volt az 507-es. Benyitottunk.

Sokk. Erre nincs jobb szó. Voltunk már egy-két helyen, volt közte háromcsillagos panzió, többnyire inkább négycsillagosok, ez tény, de ezt a szintű igénytelenséget... szóval ilyet nem is tudom, mikor láttam utoljára. Talán valamelyik biciklitúrán, amikor kollégiumban voltunk elszállásolva. Najó, csakhogy azóta eltelt 15 év kb. A bejárati ajtó mögött egy kb. 2 nm-es előszoba egy szörnyen leharcolt gardróbszekrénnyel jobbra, balra pedig a fürdőszoba. Bár persze kérdés, hogy egy olyan helyiséget, amit a kád 50%-ban kitölt és a mellette lévő wc és mosdó olyan szinten felhasználja a maradék 50%-ot, hogy egy emberen kívül mégegy már kizárt, hogy beférjen. Persze minek is, mondhatja bárki majdnem jogosan. A kád olyan szinten volt vízköves és valami furcsa foltoktól hemzsegő, hogy én kihagytam a használatát. A wc billegett, a mosdó eldugult egy fogmosásnyi idő alatt és 10 percig csorgott le benne a víz. A szőnyegen helyenként éktelen ronda fekete foltok, talán jobb is, ha az ember nem tudja, hogy minek a nyomai. Két összetolt ágy szolgált franciaágyként, mellettük egy kanapénak csúfolt valami... oldalán filccel odamázolt felirat, amolyan grafittiféle, amit a személyzet nem tartott fontosnak eltakarítani. A kanapéval szemben egy ótvar mini hűtő (teljesen üresen, konnektorból kihúzva), tetején egy a 90-es évek elejéről itt maradt ITT (ájtiti, a fiatalabbak kedvéért) tv-vel. A kanapé melletti kis asztalkán egy szintén a rendszerváltás utánis telefon, éppen nem a tárcsás verzió, falból kihúzva, kétszázméter zsinórral a földre hányva. A kilátás pedig pazar. Már ha kinyitottam az erkélyajtót, mert az ajtón átlátni nagyon nem lehetett, olyan szutyok volt. Az ablak kerete is leharcolt, és meg sem próbálták tisztítással javítani ezt a képet. Szóval pazar kilátás - a parkolóra, valamint balra nézve a Balatonra.

Sokk. Erre nincs jobb szó, tényleg. Kipakolni nem nagyon akartunk, mert egyrészt két éjszakára jöttünk, másrészt normális ember nem rakna semmilyen ruhát abba a gardróbszekrénybe, ki tudja hányan lakják már amúgy is. A komfortérzetemhez épp egy hajmosás kellett, hát megpróbáltam hajat mosni. A víznyomás hiányának köszönhetően ez kb. negyed órán át tartott, pedig nincs hosszú hajam. Közben Gabi próbált volna némi adást nézni a tv-n, de kiderült, hogy csak az jön be, ami a levegőből jön, az is nagyon szarul. A tv távirányítója amúgy leginkább egy jól megtermett téglára hasonlított - nemcsak szélességében és hosszúságában, de mélységében is. Funkciója nem sok, egyetlen egy gomb váltogatta a csatornákat, amire az volt írva: TEXT. Logikus, nem?
Lementünk - indultunk Székesfehérvárra, szinházba. A portán szóltunk, hogy nincs víznyomás, nem megy a tv, és úgy általában, biztos, hogy jó szobát kaptunk?
- Nincs esetleg - akár némi ráfizetéssel is - valami nívósabb szobájuk?
- Nincs sajnos, igazából ezek mind felújított szobák már.
- Felújított? Ne haragudjon, de mit újítottak fel ezen?
- Hát kifestettek.
- Aha.
Firtatni, hogy mikor és ki, nem akartuk. A tv-vel kapcsolatban megkérdezték, hogy nem lehet-e, hogy kijött a falból a kábel. Nem akartam mondani, hogy de persze minden lehetséges, csak gondoltam, ez inkább az ő dolguk lenne, mint az enyém. Egyébként utólag kiderült, hogy valóban a kábel volt a ludas, és miután megigazítottam a csatlakozónál lévő öklömnyi szigszalagot, egyből bejött mind a 8 német adó, meg a 4-5 magyar. Ezt nevezik ők műholdas kábeltévének, vagy minek. Köszi. Dehát nem tévézni jöttünk - mondhatja bárki, jogosan.

Elindultunk Fehérvárra és megnéztük a 8 nő című bűnügyi komédiát. Abszolút megérte, nagyon jó volt. Utána a szálláshoz közel kerestünk egy nyitva tartó éttermet és megvacsoráztunk, majd próbáltunk pihenni. Az erkélyajtót balgán nyitva hagyván és mivel sem azon, se az ablakokon nem volt szunyogháló (az már a negyedik csillag lenne, ugye), az est első fele szúnyogírtással telt. A második fele nem publikus, mindenki kitalálhatja :)

Szombaton aztán folytatódtak a szállodával kapcsolatos izgalmak. A reggeli szerénynek mondható: húsz méternyi svédasztalon (ez itt valószínűleg azt jelenti, hogy valami ősrégi IKEÁs cucc van megterítve) bő méterenként kirakva egy tál valami felvágottal, némi lekvár, meg rántotta és virsli/kolbász. Nem panaszkodom, én amúgy sem vagyok egy különösebben válogatós, a rántottát meg aki képes elrontani, ott nagy baj van. A reggeli után asszony masszázsra slattyogott, ami - mint utólag kiderült - nem a szállodai személyzet "műsora", de jó volt (lehet, pont azért, mert semmi közük a szállodához). Én addig olvastam egykori nagy kedvenceim történetét. Ebédnél aztán megint egy kellemetlen epizód: látván, hogy egyik asztalnál sincs friss teríték, csak a mások által otthagyott szemét és maradék, kérdeztük az egyik pincért (kopasz, 50-es, totálisan rezignált és unottpofájú pasi), hogy hova ülhetünk le.
- Bárhova, teríték meg ott van az ételek mellett.
Az ok, hogy svédasztal van, de... jóhogy menzajelleggel nem nekünk kellett az asztalt is lepakolni. Félpanziós ellátásra fizettünk be, amiben benne van minden étkezéshez egy á.víz, vagy üdító. Ezt kértük volna az ebédhez (amit az előző napi vacsora helyett kértünk, ebben érdekes módon teljesen korrektek voltak), amikor is a pincér:
- LIDL csomagjuk van? Láthatnám a szobakártyájukat?
- Fenn van a szobában... de igen, olyan csomagunk van (ez elvileg automatikusan jelentette volna emberünk számára, hogy jár a nedű).
- Felmenne érte?
- ??!?! Hát hogyne... ha ez kell...
Nem ám ő ellenőrzi le (hamár bemondásra ilyen bizalmatlanok), hogy a kedves vendég mit kaphat, hanem még én mehettem fel az ötödikre, hogy bizonyítsam. És a legszebb az egészben, hogy egy percig sem láttam a fickó arcán, hogy egy kicsit is cikinek érezné a helyzetet, hogy egy fizető vendéget rohangáltat!

Este sétáltunk egy nagyot Siófok belvárosában, meg a tóparton. Az a híres-hírhedt sétány, ahol tavaly (vagy tavalyelőtt?) végigvonult az a másfélszáz cigány... szóval a szórakozósor... nagyon lehangoló látványt nyújtott. Tudom, ez pusztán a szezon előtti látkép (csata előtt), de akkor is. Valahogy azt vártam volna, hogy ilyen jó időben kinyitnak. Bár elnézve, hogy hány ember lófrált a soron, végülis azt hiszem, érthető a tény, hogy még a legbátrabbak is csak szerelkeztek, kopácsoltak, állították be a technikát. Ételt egy helyen adtak csak, de ott is pangás volt. Aztán a séta után elmentünk vacsorázni egy nagyon kellemes étterembe, ami a Siófoktól kifele vezető Zamárdi úton van. Tekintve, hogy itt tényleg kiváló volt az ételek minősége és mennyisége is, valamint a kiszolgálásról is csak jókat tudok mondani, a fizetésnél meg is jegyeztem:
- Sikerült valamit javítaniuk a siófoki vendéglátás tegnap óta dúrván megkopott renoméján!
- ?! Mire gondol? - kérdezte a fizető pincér, valószínűleg a tulaj.
- Hát a szállásunkra.
- Miért, hol laknak? - kérdezte a közben az asztalunknál megálló másik pincér is.
- Ezüstpart.
- Uhhh... ja akkor értem - nyögték mindketten szinte egyszerre.
- Hát arról sajnos már rég le kellett volna venni legalább egy csillagot - mondta a fizető.
- Vagy inkább az összeset - viccelt a második, de éreztem, hogy csak a hangja vicces, komolyan mondta.

Az egész kétnapi kálváriánk megkoronázása azonban még hátra volt. Csak úgy kiváncsiságból bementünk az épp záró étterembe, ahol elvileg ugye nekünk járt volna egy vacsora - ezzel persze semmiképp nem akartunk élni. Gabi mindössze annyit szeretett volna, hogy az egyébként a vacsorához járó két üdítőt becserélhesse egy gyümölcsteára.
- Ezt meg kell kérdezzem, elnézést, rögtön jövök - szabadkozott a pincér.
Vártunk pár percet és néztünk magunk elé, hogy ez most viccelt-e.
- Sajnos nem tudjuk kicserélni - jött a verdikt.
A szánalmasságnak olyan szintjét értük itt el, hogy egyszerűen röhögnöm kellett. Szó szerint. Az hagyján, hogy a vizuális igénytelenségnek valami elképesztő mélységeiben fürdik az egész szálloda, de ehhez ilyen páratlanul kedves, szolgálatkész, a vendéget maximálisan a középpontba helyező személyzet tartozik. És itt nem pénz kérdésről beszélek, gondolom ez egyértelmű. Két üdítő helyett egy teát adni - ez mégcsak nem is szakma kérdése. Emberiesség.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lettem... bocsánat, hogy talán kicsit sem vicces, mint eddig. De muszáj volt kiírjam magamból a mérgem. De legalább tanultam a sztoriból: olcsó húsnak híg a leve, és mindez megelőzhető lett volna, ha csak annyit írunk be a gugliba, hogy "Hotel-Ezüstpart +vélemény" - hemzseg a negatív kritikáktól, amiket én is bővítettem a legtöbb helyen.

Címkék: balaton pofámleszakad baloo szopás gabi siófok

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://baloo.blog.hu/api/trackback/id/tr211088030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kreta 2009.05.01. 00:40:52

Királyság :)
Mauró nincs onnan messze (Zamárdi) és körbeugrálnak, meg a kaja is fincsi. Pizzázó na, de mi azon élünk ha arra járunk.

-cserkuti- · http://cserkutidavid.blogspot.com/ 2009.05.06. 15:42:04

Nyilván nem vigasztal, de legalább elolvasni szórakoztató volt. :)

Hasonló tapasztalat ért pár éve. Mindkettő Sopron.
A Hotel Maronitól nem vártunk sokat, de így is meglepett: szocreál fíling, kosz, málladozó bármi (vakolat, festék az ablakon), rozsdás zuhanytálca stb.
A nagyhírű Hotel Lővér viszont mellbevágó volt. A szobáknak nem volt mélysége, így a betűző naptól (no meg a hiányzó légkonditól) olyan érzésed támadt, mintha indiánregényekből ismert kínzási módszerrel ki lennél kötözve a sivatagban. Persze minden koszos, foltos, rozoga, szóval egy csillaggal többért ugyanaz a nívó, mint a másik soproni szállodában.
De, hogy ne bántsuk a hűség városát: a Hotel Fagus kiváló hely.

Áprilisban voltunk az Ezüstpartnál egy csillaggal és egy országgal odébb – magyar kivitelezésű szállodában. Érdekes, külföldön jól csináljuk... :P

ddevil 2009.05.13. 03:54:39

Hotel Füred tökugyanez.

ddevil 2009.05.13. 03:55:42

Hotel Füred tökugyanez.
süti beállítások módosítása