nesztek balooblog mámegin'

Kellett nekem panaszkodni azzal kapcsolatban, hogy Nóri így hiszti, meg úgy üvöltés. Jött a kicsit sem várva várt tegnap reggel, amikor is tervezetten "jó korán" (magyarul reggel 8 körüli indulással) elindultunk Diáékhoz Bálint szülinapi bulijára Balatonvilágosra. Eddig ugye kétszer maradtunk le az eseményről, egyszer mert beteg voltam, tavaly meg mert volt egy kisebb tizenkilenc kilométeres dugó. Péntek este a pókeren meséltem a srácoknak, hogy milyen impossible missionnak nézek elébe: szombat reggel minimum egy üvöltő dervispalántával nekilódulni a Balaton Sound fő szombatján az M7-nek, ott lenni egy családi kerti partin, ahol mi vagyunk az outsider páros a (szó szerint) tucatnyi szülő és minimum két tucatnyi gyerek mellett, majd még aznap délután visszajönni (ettől féltünk legkevésbé). S láss csodát: ilyen simán életemben nem tettük meg a Bp-Balaton távot. Jó, tény az is, hogy sosem tettük még meg :). 8 körül elindultunk, a pléhkurvára hagyatkozva kb. 20 perc alatt az M7-en voltunk, és kilenc óra három perckor kiszálltunk Zoliéknál. A pörkölt már majdnem kész volt, én meg gyorsan magamra vállaltam a lecsónak való 3 kg paprika és vagy 10 db paradicsom felaprításához. Maga az esemény is sokkal jobb lett, mint eredetileg féltem tőle - mondjuk ehhez nagyban hozzájárult, hogy - hála Tofinak - továbbra is minden objektívek legjobbikával fotózhattam a sok lurkót. A visszaút pedig tényleg olyan volt, amilyennek vártuk: 50 perc alatt apóséknál voltunk, ahol leadtuk a palántákat.