nesztek balooblog mámegin'

A következőket az imént beszéltük Bagyival MSN-en... muszájnak tartom kirakni, annyira egyetemleges nagy igazság hagyta el a billentyűzetét:

Baloo @work[Ulyssys] üzenete (13:43):
ezzel együtt kicsit dázed end konfúzed vagyok... mert most azt mondod, hogy tetszett, amit csináltunk a próbán, tegnap meg úgy vettem ki, amikor közreadtam a youtube-os linkeket, hogy maguk a számok nem tetszenek... :)
[akiknek ez nem lenne egyértelmű: Bagyi ugye volt korábban Petyussal Nightsquad próbán és egy eggyel korábbi sorában írta nekem, hogy az mennyire tetszett neki. Előző nap meg közreadtam nekik az összes koncerten játszandó számunkat, youtube-os linkekkel, elkezdte nézegetni őket, azt' a negyedik után feladta, hogy inkább nem nézi, mert ebből lehet, hogy nem akar "felkészült lenni".]
Erre most a válasza:
Bagyi üzenete (13:44):
hát tudod hogy van ez hogy az ember a kakinak is tud örülni ha végre elmúlt a gyerek szorulása
:))))) Van-e korrekt analógia? :)))

Tehát akkor emlékeztetőül mindenkinek:
2008. május 24, szombat (jövő hétvége), este 20.30-tól (kezdés valszeg 9 körül, de sokkal nem később, mert sokat játszunk). Beugró: 800 HUF
Helyszín: Vörös Yuk (ugyanott, ahol tavaly, csak "mellette") - 1032 Budapest, Fényes Adolf u. 28. Ha valakinek nem tiszta, hogy hogy lehet odajutni, akkor itt egy térkép is, hátha ez segít.
Program: összesen közel 28 nóta (ráadások száma ugye hangulatfüggő), két részletben. A tavalyi koncert repertoárjából átvettünk több, mint egy tucat nótát és megtanultunk hozzá még vagy 12 slágert (az új nóták között van Bon Jovi, Europe, EDDA, és vannak igazi meglepetés dalok is, amikre talán senki sem nagyon számítana).

Eccer vót, hó' nem vót, vóteccer egy fiú, aki Budapest egyik legelső internet caféjában dolgozott a Kecskeméti utcában, közel a Ferenciek teréhez. Fizetését akkori jó magyar szokáshoz híven kézbe kapta; akkor még nem volt divat félni az APEHtől, meg ha mégis, akkor is csupa bátor cég létezett csak a pusztában. Hamár így alakult, nyitott egy bankszámlát a sárga kopjafás (vagymilyen) banknál, mert az tűnt kellően haladónak, meg telefonos ügyintézés, meg kiskutyafasza. Bódottá.
Aztán teltek az évek, időközben a fiúcska elment dolgozni a barátaival Kubudílernek, tehát már nem dolgozott "közel" a számlavezető fiókhoz. Aztán tovább teltek-múltak az évek és nemhogy nem dolgozott közel, de jött egy olyan munkahely, amelyik már kellően "nagy" és "multi" volt ahhoz, hogy ne engedhesse meg magának az ilyen kézbe fizetést, tehát bankszámla, miegymás. Időközben az internet terjedt rendesen, mint csövesek közt a TBC, s a sárga kopjafás bank erősen lemaradt fejlesztések terén, beelőzte őt a zöld hárombetűs, többször is lett "az Év Internet Bankja" az ő netes szolgáltatásuk, talán náluk lehetett először pisilni is telefonon keresztül, már ha a huggyozás banki művelet, persze.
Fiúcska időközben megházasodott, s belevágott volna az ilyenkor szokásos "fészekrakás magyar módra - hitelből" c. történetbe. Próbált is fordulni az ő régebbi "kedvenc" sárga kopjafás bankjához, ahol kb. körbekacagták a "bizonyítható" és "papíron igazolható" jövedelme hallatán. Most ebbe inkább nem megyek jobban bele (mivel rezeg a léc, hogy az 5 éves elévülési időn belülről kezdek beszélni), a lényeg, hogy erősen kiábrándult az osztrákokból, így bankilag. Minden átutalását átvezette a zöld olasz bankhoz, s kezdte bátran elfelejteni sárgáékat. Ők persze - az idők szavára hallgatva - gondosan átállították a folyószámláját valami fizetős verzióba, amitől a számlán lévő pár ezer forint néhány hónap (év?) alatt elfogyott, s kezdett minuszba fordulni. Aztán egy szép napos reggelen a postaládában volt egy levélke a sógoréktól, hogy a fiúcska tartozik vagy 3.000 Ft körüli összeggel és ugyan fizesse ki, vagy felkerül a BAR listára. Mivaan?! Megajók***a any*d - mondotta a fiú kissé morcosan, majd átutalt 5.000 Ft-ot. S lőn nyugalom, zaklatásmentesség - újabb kb. egy évig. Akkor jött a bank újra hasonló szöveggel (ez már a mai nap sztorija), csak azzal megspékelve, hogy a 2.038,- Ft adósságot már át is adta az XY Kft-nek, akik behajtással foglalkoznak ÉS ha nem rendezi, akkor persze felkerül a BAR listára. Azért azt itt zárójelben megjegyezem, hogy a BAR listára kerülés jogszabályi feltétele (tudtommal, meg egy pénzügyi tanácsadó szerint is) az, hogy minimum a minimálbérnek megfelelő összeggel tartozzon valaki egy banknak 3 hónapot meghaladó időn át. A hónapszám stimmelt is, nade az összeg? És akkor ma, miután a fiúnak elszakadt a cérna, felhívta a bankot és megtudta, hogy:

• "jaj, hát azt nem úgy gondoltuk, az csak egy formalevél, természetesen Önre nem vonatkozik" - "miért, a formalevelet nem lehet némi logikával is megáldani, hogy x>=minimálbér Ft FELETT legyen benne az a fenyegető bekezdés?!" - "Önnek teljesen igaza van, de [válogatott_mókusvakítás_szinte_könyvből_olvasva]" - "Lett volna 'ongora a jeled azután, hogy mi pottyan anyád fejére szülés közben"
  

• már meg lehet szüntetni a számlát a számlavezető fiókon kívüli fiókban is (korábban ez volt az egyedüli ok, hogy nem szüntette meg: ki a tökkköm tud "banki munkaidőben" bemenni a Ferenciek terére)

Úgyhogy fiúcska átszaladt a Széna téri bótba és jól megszüntette az évek óta húzódó mizériát. A BAR lista meg marad max. a teherautók kerekén - nyomásértékeknek.

Nem örülök, hogy ezzel kell Lipinek bekerülni tag szinten hozzám, de most mégis...
Ellopták a verdáját... hogy szült volna sünt az anyja az ilyennek... ha látja vki a linkben is látható fekete Seat Leont, azonnal csináljon vmi okosat (hívjon engem, hívja Lipit - (20) 928 9586 -, de leginkább a yardot)!

Üdvözlök mindenkit a balooblog ehavi bepótolós különkiadásában!
Lassan minden postom bepótolós lesz. Dehát ha egyszer zajlik az élet, na.
Kezdjük azzal, hogy köszönjük szépen, jól vagyunk. Mind a négyen. Ugyan Gabi a napokban elszenvedett némi vírusos bélproblémákat, de hál a magasságos kaporszakállúnak, már túl van rajta. A csemeték szépen növekednek, Bence épp elhagyta a 95 cm-es magasságot, valamint a hétvégén végre nagy lépést tettünk a teljes szobatisztaság felé: vasárnap mintegy 15x mentek Gabival pisilni. Mármint persze ennyiszer nem huggyantott a kölyök, de most ez a játék is egyben. De legalább végre nem kell pelenkázni. Nagyon büszke magára... és hát valljuk be, mi is rá :)
Nade hogy valami időrendi sorrended próbáljak tartani még április elején volt Júccsika 30 éves és ezt ünnepeltük Dunaújvárosban, módfelett királyi módon. Aztán 6 nappal később volt Husee szülinapja, ő már 33 lett. Husinál a méltó módot az O.C.Party jelentette.
Nemsokkal később Kati végre újra hazajött kicsit Svédországból és járt nálunk is. Voltunk lenn a játszótéren közösen, kiélvezhette anyai ösztöneit, Bence megfelelő partnernek bizonyult, amint ez látható is.
Aztán készült Nóriról egy pár friss kép, aminek igazából nem volt különösebb apropója, hacsak az nem, hogy Koga kölcsönadta a 24-105-ös L objektívjét és muszáj volt kipróbáljam. Ugyan nem ma került fel az amazon.com-on a wish listemre, de az tuti, hogy #1 wish lett belőle, amióta megtapasztaltam, hogy mire képes.
A bandával javában zajlanak a próbák a május 24-i koncertre, amire kedvezményes áron, 800 Ft-ért kaphatók lennének jegyek, ha lennének. De mivel nincsenek még, ezért se kedvezményes ár nincs, se jegy. Persze jöhetnétek azzal, hogy a kedvezményes 800 Ft mennyivel jobb, mint a helyszíni 800 Ft, de erre csak azt tudom mondani, hogy pl. kaptok hozzá tőlem a szemem helyén egy-egy húsos dollárjellel megspékelt villogó mosolyot :) Azért az má' meg kell érje, igaz-e? Jahogy miért kezdtem el írni a Nightsquadról? Mert készült ott is egy pár kép, persze. Azt kell egyébként észrevenni, hogy örömteli brékingnyúz volt akkoriban, hogy Reni mégis vállalja a koncertet és az éneklést, tehát lesz két nóta, amit ő fog elvonyítani - gyönyörű hangon, hozzáteszem. Nem akarom lelőni előre a dolgot, de az egyik egy svéd zenekar slágere, mindenki ismeri, a másik meg egy nem svédé. Jó, tudom, ez most így még kicsit tág, de majd a koncerten szűkül :)
Muszáj még megemlíteni, hogy bő egy hete járt nálunk Schrott Andi, aki szakmáját tekintve jelenleg tanul fodrásznak és folyamatosan "áldozatokat" keres, akiken ki tudja élni szenvedélyét. Sokáig csak kellő távolságtartással figyeltem tevékenységét, de aztán egy napon megmutatta, hogy milyen rőzséket rittyentett az elmúlt időkben, én meg csak lestem leesett állal. S mindjárt meg is beszéltem vele, hogy ha ilyeneket tud, akkor itt az ideje, hogy eljöjjön hozzánk és rittyentsen valamit a b. nejem és a saját búrámból. Hogy hogy sikerült megoldania, az itt látszik. Persze a haj abszolút izlés kérdése, de az tuti, hogy 1. nekem nagyon tetszett, amit művelt, 2. 99%-ban jó visszajelzéseket kaptam... pedig hát a hozott "anyag" (gy.k.: a fejem) ugye erősen predesztinálta volna a dolgot arra, hogy szegény Andinak meglegyen az első komoly kudarca. És mégsem :) Csak neki köszönhető. A reklám helyeként itt most megemlítem, hogy aki szeretne valami hasonlót (vagy akár tök másmilyen hajkoronát), az bátran hívja őt ezen a számon: (20)2247461, vagy írjon neki ide.
És akkor a mai monstre adásunk zárásaként tessék jókat mosolyogni a lányomon, aki ismét almát evett (már egész jól megy neki, lassan 30 perc alá tudjuk nyomni egy 2 dkg-s adag elfogyasztását), valamint itt látszik az elmúlt 4 napos pihi egyik eseménye, szülinapozások Tikáéknál.

A héten először kapott Nóri más kaját, mint anyatejet: almareszeléket. Hogy mennyire imádta a dolgot, azt egyértelműen lehet látni a fejeken, amiket vágott közben.

Ez már ugyan elég rég készült, de muszáj vagyok kitenni, mert mindenki el van tőle ragadtatva (én is persze). Ezek a képek mindenki számára bizonyítják, hogy igazából - ahogy Bence esetében sem - Gabi nem is szült, hanem "csak" klónoztunk. Bencét utánam, Nórit Gabi után. Hát így sikerült... büszke vagyok!

Ez lett.










Bruttó 9.500 pénzért... No comment :)

Kezdődött az egész azzal, hogy 18-ról 19-re éjjel aludtam vagy 3-4 órát max. Kicsit nyúzott voltam, és el is döntöttem, hogy az este végre normális időben lefekszem és kialszom magam. A normális idő nálam általában olyan 10 óra szokott lenni. Már éppen készülődtem, amikor hívott a főnököm, hogy gáz van. A két hét alatt általam összegányolt cuccokból (most lényegtelen, hogy pontosan miről is van szó) hiányzik egy igen nagy adag és ezt másnap reggelig pótolni kéne. Öhm... ?!? MÁSNAPRA?! Fasza... úgyhogy nekiálltam és a kétheti munkámat elkezdtem megismételni. Nem valami dúrva feladat, egy szkript szortíroz fájlokat a nevük alapján alkönyvtárakba. Olyan meló, hogy 20 percenként rá kell nézni, egy .zipet kirakni valahova, aztán megint 20 percig elszüttyög magában. Mindezt 7 órán át. Ja nem, 9 :) Merthogy este 10-től másnap reggel 7-ig csinálta(m). Akkor bementem a melóhelyemre, a hónom alá csaptam a gépem, kimentem a céghez, ahova az egész bizbasz kellett és ott elkezdtük felmásolni az adatok. Hálózaton át. Bravó... merthogy a szerverben van ugyan USB, de 1.1-es, úgyhogy azon át valszeg 4 nap lett volna, mire átér az a kb. 40GB - és nem is az adatméret a lényeg, hanem hogy kb. 1.300.000 (igen, egymillió-háromszázezer) fájlról van szó. Kb. 9-kor indult el a másolás, és tartott 14.42-ig. Én pedig ott ültem a gép mellett és néztem, ahogy halad a csík előre, mert nem lehetett semmi hiba a folyamatban, ez a cég egyik legfontosabb projektje. Aztán még visszamentem az irodába (Millenáris Irodaház ugye), a gépem visszaraktam, majd irány haza. Este 7-kor feküdtem le... s jött kb. 12 óra alvás. Mélyen. Nagyon mélyen.

A mai ébredésem nem kívánnám még az ellenségeimnek se (és nemcsak azért nem, mert nincsenek ilyenek tudtommal). Normálisan a telóm 6.45-kor csörög először, aztán 10 perc múlva újra. Ma ehelyett 6.40-kor arra riadtam, hogy iszonyatos erővel görcsölt be a vádlim. De annyira, hogy muszáj volt üvöltsek. Nem kicsit, nagyon. Mondjuk annyira azért mégse, hogy a kanapén alvó b. nejem felébredjen, de ez inkább a kiváló hangszigetelésnek és b. nejem jó alvókájának volt köszönhető, mint süvöltésem decibelszámának. Kb. bő 5 percen át agonizáltam, majd megpróbáltam még 7-ig valamennyire pihenni. Ugye ilyenkor már a telefonom egész közel van a búrámhoz, hogy a második ébresztést gyorsan tudjam "szundiztatni" 5 perccel későbbre. Erre ott a fülemtől kb. 30 centire egyszercsak üvöltve:
- A KÖVETKEZŐ LEHETŐSÉGNÉL FORDULJ JOBBRA! - közölte Andrea, az iGO női mitfárere. Miért egy ilyen amúgy is erősen - Hintalan Tibi barátom szavajárásával élve - csücskös reggelen indul be magától a hülye GPS szoftver... aztán hamár beindul, miért pont most van az az egymillióból egy eset, amikor a hálószobában is megtalálja a kellő számú műholdat ahhoz, hogy Andrea ráizguljon a navigálásra?! És végül: miért pont most hiszi azt az iGO, hogy kb. 130 km/h-val megyek - ezt abból következtetem, hogy sebességfüggőre volt állítva a pléhkurva hangereje és akkor ott reggel szinte üvöltött a böske. És egyébként is honnan a rákból tudja, hogy Andrea, hogy jobbra kell kikeljek az ágyból?!

Hamár Bagyi kikérte magának, hogy ő nem dobos, jöjjön el az igazság pillanata, amikor a Dobos (igen, nagy D-vel) ömleményeit is megosztom az itt jelenlévő mindkét olvasóval :) Tehát dobpergés..... PETYUSBLOG! Full agyroggyanás :)

Először is kezdjük azzal, hogy az a blog címe, hogy Kukoricagombóc. Aki ezen túltette magát, az bátran kattintson és élvezze Bagyi utánozhatatlan stílusát - és most nem arra gondolok, hogy mindent úgy ír le, ahogy hall (a magamfajta helyesírás-erőltetők semmit ne vegyenek komolyan!), hanem az efféle nyelvészeti csemegékre, hogyaszongya: "Eccercsak telt múlt az idő", vagy az ezt követő "osztán eccer próba után ismét elmentünk az arénába bilijárdozni, meg sörrenteni vagy két centimétert".
Nemtom, hogy vagytok vele, de szerintem zseniális!

Vége a Bakonyvári Bence Születésnapi Hétnek. Kezdődött ugye harmadikán, amikor Bence született, aztán pénteken volt a lakóparki zsúrja két kis barátjával, Bálinttal és Mátéval (és a kapcsolódó anyukákkal, Annával és Noémivel), szombaton megtartottuk családi körben azapóséknál, majd végül tegnap este átjött a két nagy barátom, Eddie és Tofi, s megültük barátilag is Bence szülinapját, valamint Eddie 37. szülinapját is (ami in fact csütörtökön volt). Természetesen minden dokumentálva van, de egyszerűen nem érem magam utol a képek terén: még azok a képek sincsenek teljesen utómunkázva, amiket hetekkel ezelőtt lőttem Lénárt Peti barátom 30. születésnapján (úristen, de ég a pofám emiatt).
A tegnapi összeröffenés különösen jól sikerült: mindjárt összekötöttem az idei első tatárbífsztekjével, ami a résztvevők elmondása alapján igen jól sikerült (ezt leginkább azzal tudnám illusztrálni, hogy Tofi, aki elvileg nem különösebben lelkesedik a cuccért, legalább 10 szeletet borított be). A fő hozzávaló megvétele se volt már semmi: szombaton először bejártam az újpesti piacot vesepecsenyét keresve (kilója ~6.000,- Ft), aztán amikor az egész piacon egyetlen helyen se volt, továbbmentem a Lehel téri piacra - itt lett egy helyen, de azt megtalálni is beletelt vagy fél órába.
Bence egyébként töménytelen mennyiségű puzzle-t kapott, valamint a Thomas, a gőzmozdony és a Micimackó kulcsszavak köré rendezhető válogatott játékhalmokat, könyveket, stb.

Ma elment valaki, aki fontos volt. Ha van az embernek jó barátja, aki mindig meghallgatja, mindig van egy jó szava, hát ő ilyen volt. A netes ismerőseim közül ő volt az egyik legrégebbi - már nem is emlékszem pontosan, mikor ismertem meg a chat.hu-n. Lehet akár 7 éve is.
Tudtuk, ő is tudta, hogy neki nem jut olyan sok idő, mint az átlagnak, s mégis, ezzel a tudattal együtt - élt. Úgy fogadta el a sorsot, mit kimért neki a kaporszakállú, hogy azt csak tanítani lehetne bárkinek.

Köszönöm, Vica, hogy voltál nekem, hogy figyelmeztettél rá, milyen egy jó barát, és bocsásd meg, hogy sokszor mégsem voltam eléggé az.
Nagyon hiányzol...