
Tudtuk, ő is tudta, hogy neki nem jut olyan sok idő, mint az átlagnak, s mégis, ezzel a tudattal együtt - élt. Úgy fogadta el a sorsot, mit kimért neki a kaporszakállú, hogy azt csak tanítani lehetne bárkinek.
Köszönöm, Vica, hogy voltál nekem, hogy figyelmeztettél rá, milyen egy jó barát, és bocsásd meg, hogy sokszor mégsem voltam eléggé az.
Nagyon hiányzol...