nesztek balooblog mámegin'

Hát ha valami röhögséges, ahogy Júccsika mondaná, akkor ez - szerintem - az (köszönet Réqnak, hogy megosztotta velem):

Csak hogy mindenkinek egyértelmű legyen, íme az eredeti szöveg:
Master!
Apprentice!
Heartborne, 7th Seeker
Warrior!
Disciple!
In me the Wishmaster

Elbereth
Lorien

A dreamy-eyed child staring into night
On a journey to storyteller's mind
Whispers a wish speaks with the stars the words are silent in him
Distant sigh from a lonely heart
"I'll be with you soon, my Shalafi"
Grey Havens my destiny

Master!...

Silvara
Starbreeze

Sla-Mori the one known only by Him
To august realms, the sorcery within
If you hear the call of arcane lore,
your world shall rest on Earth no more
A maiden elf calling with her cunning song
"Meet me at the Inn of Last Home"
Heartborne will find the way!

Master!...

Wishmaster
Crusade for Your will
A child, dreamfinder
The Apprentice becoming...

Master!...

Vane szépség és szörnyeteg? :)

Szégyen, gyalázat, tudom. Itt most akkor mindenki képzeljen el magának egy egységnyi hosszúságú és minőségű magyarázkodás-sort. Egyszerűen annyira lusta vagyok, hogy még magyarázkodni sincs kedvem :)
Inkább leírom - Lipit idézve for the record -, hogy Bence túl van élete első rókázásán és az azt követő vírusos betegségen, torokfájással, berekedéssel, nem túl dúrva takonykórsággal. A dolog a múlt hétvégén történt (február 23-án) igazából, amikor apáméktól hazaérve Bence nagyon nyűgösen szállt ki a kocsiból. Ilyen volt már ugyan máskor is, de most feltette a koronát az i-re (vagymi): cipőkötés után elkezdett köhécselni és taaacccsss. Aztán belázasodott és hétfőn a doktornéni megállapította, hogy vírusos akármije van. Egész hétvégén én is gyenge voltam, mint a harmatos lófing, úgyhogy hétfőn én is elmentem a dokihoz, aki rám is megállapította, amit Bencére az ő dokija, s ki is írt minnyá szerdáig.

Itt most ugrok is egyet az időben, mert közben mindenki meggyógyult, s jöjjön a tegnapi nap, amikor is az én elsőszülött porontyom elérte a level 3-as szintet (gyk.: 3 éves lett).

Hogy mennyire ütött Bence rám (s lett ütődött, mint én), azt mindenki döntse el maga :)

Valamikor 1997 telén vettem. Bár ez nem is biztos, hiszen mintha rémlene olyan kép rólam OBI koncerten, ami korábbi és már ez van a nyakamban. A lényeg, hogy bőven elmúlt már 10 éves. Ennek örömére "megajándékoztam" magam azzal, hogy újrabundoztattam és kapott egy új satut is. "Kicsit" (3 hetet) késett ugyan a kivitelezés, de megérte várni rá - köszönet érte Lengyel Andrásnak, aki kiváló munkát végzett. Ma a pickupokon kívül a teljes elektronika is kicserélődött (jack aljzat, kapcsoló, kábelek), úgyhogy valszeg sokkal jobb, mint új korában volt (ezek a bundok és a szerelvények is japánok, nem kóreai izék - bár sok panaszom nem lehet a kóreai munkára, maga a gitár nagyon jó). Mostmár csak gitározni kéne megtanulni újra :)

Többen kérdezték már, hogy hogy is van ez a "sokzenekarosdi". Hát akkor most tessék: eredetileg "csak" ideiglenes jelleggel csatlakoztam a cégem időközben kétfősre fogyatkozott bandájához - basszusgitárosként. A zenekar oszlopos tagjai a #pipamocsok csati lakói, Bagyi és Petyus, civilben programozók. A banda alapvetően punk zenét játszik, kisebb részt a viszonylag agytalan őspunkot (Aurora), nagyobb részt a dallamosabb, kaliforniaibb punkot (Useless ID, Green Day, Billy Talent, stb.).  Persze lehet, hogy ezért engem meglincselnek a következő próbán, de akkor is így gondolom.

A zenekar neve HDH, legalább olyan jó név, mint az OBI (aki nem tudná, ez az első bandám neve, semmi köze a barkácsáruházhoz), de legalább van roppant mokkás magyarázat. Akik ismernek, talán most csodálkoznak, hogy "Baloo meg a punk??!?" - hát igen. Az elején teljesen úgy voltam vele, hogy a zene, a zenélés szeretete mozgatott. Aztán megismertem kicsit jobban ezeket a nótákat és frankón be kell valljam, hogy pl. a Useless ID Bring Me Down-ja simán bekerült az all-time kedvenceim közé, és a minap arra lettem figyelmes, hogy végig a metrón befele a céghez az Előre kurvák, gengszterek című Aurora klasszikus ment a fejemben, arról nem is beszélve, hogy ezzel a két hibbanttal együtt zenélni nagy élmény. Koncert egyelőre távoli tervként szerepel, de tuti lesz - valamikor ősszel, télen (a srácok nincs még két éve, hogy elkezdtek egyáltalán zenélni a nulláról, ahhoz képest iszonyat jól nyomják). Itt a post végén engedjétek meg, hogy mindenkinek átadjam Petyus szívből jövő jókívánságait, amit eképp fejezett ki a #pipamocskon: "büdösretkerkibaszottrohadistennekakékeresfaszába"
Valamint a fődobász kommentjének megfelelően (tessék megnézni a kommentet, önmagáért beszél) kijelentem, hogy fix tagja lettem a bandának ójeee! :)

Szombat este világtörténeti esemény volt: a legjobb amerikai barátom (Eddie) és a legjobb magyar barátom (Tofi) végre megismerték egymást - nálunk. Hab a tortán, hogy Robival jött kedvese, Vera, akit mindannyian megismertünk, s örvendénk vala nagyon. Azt est célja az Eddie által hozott Jeff Dunham dvd-k megnézése volt, amiből egyet abszolváltunk is. Az este egyébként roppant kellemesen telt, sok-sok nevetéssel. Drága barátaim meg jól összekovácsolódtak, aminek nagyon örülök.

Itt jobbra pedig némi vasárnap készült gyerekfotó.

Sajnos a tegnapi bréking nyúzomban említett női énekes ma lemondta a zenekari tagságot, amit a zenekar egy emberként nyugtázott egy hangos "óóóóódekáááár"-ral. Fájó szívvel maradunk meg csupa pasik, mint Nightsquad. A tegnapi hírekhez még annyit kell nagy örömmel hozzátegyek, hogy a 24-i koncert egyben drága Petke Márjánku szülinapja is, tehát duplán nagy esemény lesz! Ja és mindennek a tetejébe Hintalan Tibi egy héttel rá következő szülinapját is ott üljük meg. Buli ezerreeeel!

Megvan a banda második koncertjének időpontja és helye: 2008 május 24, szombat - Vörös Yuk. Mindenki vésse be a noteszába/calendárjába/gugli-calendarba/akárhova és gyertek! Természetesen továbbra is feldolgozások lesznek, a korábbi ~35 számból eldobtunk egy csomót és hozzáveszünk 13 új nótát. Ha minden igaz kibővült a zenekar egy női énekessel is (bár ezügyben még biztos nincs), de mindenki sejtheti, hogy ha ez is összejön, fergeteg egy buli lesz!

Kezdődött azzal, hogy felkeltem délelőtt 9:50 körül, majd kiültem a család körébe. Ilyenkor még erősen bootolásos vagyok, tehát többet van csukva a szemem, mint amennyit nyitva, inkább csak audio viszonylatban vagyok jelen, úgy sem túl intenzíven. Az elég hamar feltűnt, hogy Gabi a mellé történő lerogyásom után 2 másodperccel a kezembe nyomta Nórit. Én félálomban kicsit tutujgattam, amit ő egy hirtelen okádékocskával hálált meg: broáf.
- Jaj... jön! - dadogtam a szerencsétlen apák hangján.
- Jön... jön... jön a vizipóóók - énekelte Gabi roppant frappánsan.
Ez most így leírva lehet, hogy nem hat annyira frenetikusnak, de ott akkor reggel nekem olyan volt, hogy csipa kinyílik, száj széthúz és hahotázás indul. Vagy 5 percen át röhögtem.

Aztán délután jött a második móka. Meg volt beszélve B.Péterrel, a HDH nevű céges formáció gitárosával, hogy du. 2-re átmegyek hozzá egy kis gitár okításra. Tekintve, hogy nem volt meg a telefonszáma, gondoltam, megkeresem a céges wikiben. Így lett, hogy írtam neki egy 30as számra egy sms-t, hogy akkor mehetek-e (ez volt kb. 14:10 körül). Semmi válasz. Na mondom, akkor B terv: írtam egy sms-t a dobosnak, I.Péternek (igen, ő a két elvetemült agyroggyant a #pipamocsokról), hogy ugyan dobja már át Bagyi telszámát. S lőn, jött is a szám nemsokára. Megírtam ugyanazt az sms-t, mint amit az előbb, mostmár egy új, 20-as számra. Nem sokkal később jött a válasz: "Mahogy hova mehetsz?" - mondom magamban, ez meghülyült, már egy nappal későbbi dolgokra sem emlékszik. Válaszoltam, hogy "Nem azt beszéltük meg tegnap, hogy ma átmegyek hozzád gitárolni?". Két perccel később felhívott I.Péter, hogy "bocs, de a saját számomat adtam meg az előbb".
:)))))))) Hát itt kész voltam.

Nade hogy valami értelmes is legyen a mai postban:

Nem biztos, hogy ezt emlegetni fogom, mint büszkeségem egyik mementóját. Hazajöttem az időközben ugye jónak bizonyult alaplappal. Mindig megfogadtam magamnak, hogy amikor ilyen eset van, akkor hazaérkezve inkább szétszedem atomjaira a házat, kiszedem belőle a tápot és csak úgy pucéran variálok vele egy sort az asztalomon, hogy lássuk, hogy mindenféle rádugott eszköz nélkül hogy muzsikál. És ahogy ezt mindig megfogadom magamnak, sosem tartom be. Most sem. Szépen elkezdtem összerakni, vagy fél óra volt, mire mindent a helyére csavaroztam, aztán jött a nagy pillanat: bekapcsolás. Természetesen meg se nyekkent. Nemcsak a kálóhártya nem, semmi sem. Mint amikor nincs 220V. Fasza. Sűrű anyázás közben elkezdtem újra szétkapni az egészet, majd az asztalomon össze is raktam, ahogy fél órával korábban is kellett volna. Közben csináltam egy CMOS cleart, hátha. S lőn! Az asztalomon nemcsakhogy beindult a büdös, de még a network rész is jó volt, villogott a dög! Ezután ugye újabb fél óra, míg minden visszaoperálódott, majd újra összerakva, újra beindítva láss csodát: végre jó! Úgyhogy most két nap kihagyás után végre újra tudom hallgatni a nagyszerű John Coltrane-t - as always when it's about jazz: thx 2 Eddie.

Adott egy alaplap, a történeti hűség kedvéért ez. Adott az otthoni routerem, a történeti hűség kedvéért ez. És adott köztük az a patchkábel, amit ezer éve használok. Valamiért most ezzel az új alaplappal nem jó. Kicseréltem a kábelt, az sem jó. Kicseréltem egy másikra, az sem. Próbáltam a router másik portjában, az sem. Visszavittem az alaplapot, hogy rossz; kipróbálták: jó. Villognak a ledek, bootol hálóról. Hurrá. A jelenség az, hogy a BIOS-ban lévő hálózatdetektáló okosság minden kábelt lecsekkol és azt mondja rájuk, hogy az első két pár szakadt. Tök mindegy, hogy milyen kábelt dug bele az ember. Most valaki nálam okosabb mondja már meg, hogy ez mi! Router? ... GRRRRR

Kezdődött ugye azzal, hogy még pénteken 16.30-ra be volt mondva, hogy jön Ferihegyre az An-225-ös. Bivanbi kollega szép szaporán kiment a lucskos saras ködös időben, hogy riportoljon, de csak annyit tudott mondani, hogy van kint vagy 500 ember és várnak. Aztán legközelebb akkor beszéltem vele, amikor én hallottam fél 7 körül a Klubrádióban, hogy még fel se szállt. Nem örült. Mondta, hogy a reptériek azt mondták neki, hogy egy óra múlva jön. Na mindegy, nem húzom sokáig a sztorit, a lényeg az, hogy másnap 11.45 körül szállt végül le a gép. Az ukránok nem engedték felszállni. Speciel cserébe szombaton is totál takony idő volt, úgyhogy ez már helyből elrettentett a kizarándokolástól, arról nem is beszélve, hogy a tömegundorom is kiújult volna tutira.

Így hát szombaton 11.45-re kiértem Horváth Sanyihoz, hogy csináljon a kocsin egy ilyen 60.000km-es szervízféleséget. Az volt tervbe véve, hogy kicseréli a négy lengéscsillapítót, olaj-, olajszűrő-, üzemanyagszűrő-, levegőszűrő-, pollenszűrő-, gyertya-csere. Pikk-pakk sikerült is lecserélni a két hátsó lengéscsillapítót, majd órákon át küzdött az elsőkkel - eredménytelenül. Illetve kiderült, hogy nem jókat kapott a boltban. Aztán szép lassan kb. mindenről kiderült, hogy nem azt kapta, amit kért. Úgyhogy most mehetek egy "újra játszhat" körre, valszeg pénteken. Szóval a szombatom leginkább autótechnikai okosodással telt, megtudtam pl. hogy a csomagtartó szőnyege alatt egy rakás tök jó kis rekesz van, amiről eddig nem is tudtam, így a Spurit, meg minden mást is értelmesen el tudtam rejteni.

Vasárnap olyan nyugis "semmittevős" családi volt. Erről tanuskodik néhány kép is. Estére sikerült megcsinálni Farkas Brigi gépét is, úgyhogy bódottá a köbön.

Most a hétfő pedig két linkkel indult, mindkettőt Meszes barátomtól kaptam. Az egyik a World of Warcraft nevű játékról húz le egy újabb bőrt; hihetetlen, hogy az emberek hogy képesek bekajolni egy ilyen szintű üres lehúzást :) A másik link meg az állandó vesszőparipámról, a hejesirássró szól. Vannak benne vicces mondatok mindenféle népektől. Ja és kösz Kreta, hogy szóltál a linkért :) Legalább egy ember olvassa ezt a szart...

Mindjárt kettő is. Egy képben. Először és leginkább büszke vagyok a képen látható csajszira, aki ugye a lányom. Másodsorban pedig magára a képre, ami ugyan messze nem tökéletes, de fényévekkel jobb, mint amit eddig valaha is képes voltam csinálni. Ezért pedig igazából köszönet Tofinak jár, akitől a minap elharácsolhattam ezt. Muy muy bódottáá! :)

Ezek a napok az ilyen megjövetelek napjai. Mint alább írtam, megjött Eddie, ez már nem újdonság. De most megjött Tofi barátom rikvesztje is, Katitól. Nem akarom nagyon húzni a dolgot, íme egy mai korszerű USB kulcs. Ha esetleg bárkinek is nem lenne világos, hogy a cucc "mit tud", akkor erősen javaslom, hogy a videót is tessék megnézni :) Na így már azért rendben van a dolog, mi? :)