nesztek balooblog mámegin'

Nem biztos, hogy ezt emlegetni fogom, mint büszkeségem egyik mementóját. Hazajöttem az időközben ugye jónak bizonyult alaplappal. Mindig megfogadtam magamnak, hogy amikor ilyen eset van, akkor hazaérkezve inkább szétszedem atomjaira a házat, kiszedem belőle a tápot és csak úgy pucéran variálok vele egy sort az asztalomon, hogy lássuk, hogy mindenféle rádugott eszköz nélkül hogy muzsikál. És ahogy ezt mindig megfogadom magamnak, sosem tartom be. Most sem. Szépen elkezdtem összerakni, vagy fél óra volt, mire mindent a helyére csavaroztam, aztán jött a nagy pillanat: bekapcsolás. Természetesen meg se nyekkent. Nemcsak a kálóhártya nem, semmi sem. Mint amikor nincs 220V. Fasza. Sűrű anyázás közben elkezdtem újra szétkapni az egészet, majd az asztalomon össze is raktam, ahogy fél órával korábban is kellett volna. Közben csináltam egy CMOS cleart, hátha. S lőn! Az asztalomon nemcsakhogy beindult a büdös, de még a network rész is jó volt, villogott a dög! Ezután ugye újabb fél óra, míg minden visszaoperálódott, majd újra összerakva, újra beindítva láss csodát: végre jó! Úgyhogy most két nap kihagyás után végre újra tudom hallgatni a nagyszerű John Coltrane-t - as always when it's about jazz: thx 2 Eddie.