nesztek balooblog mámegin'

Kezdődött azzal, hogy felkeltem délelőtt 9:50 körül, majd kiültem a család körébe. Ilyenkor még erősen bootolásos vagyok, tehát többet van csukva a szemem, mint amennyit nyitva, inkább csak audio viszonylatban vagyok jelen, úgy sem túl intenzíven. Az elég hamar feltűnt, hogy Gabi a mellé történő lerogyásom után 2 másodperccel a kezembe nyomta Nórit. Én félálomban kicsit tutujgattam, amit ő egy hirtelen okádékocskával hálált meg: broáf.
- Jaj... jön! - dadogtam a szerencsétlen apák hangján.
- Jön... jön... jön a vizipóóók - énekelte Gabi roppant frappánsan.
Ez most így leírva lehet, hogy nem hat annyira frenetikusnak, de ott akkor reggel nekem olyan volt, hogy csipa kinyílik, száj széthúz és hahotázás indul. Vagy 5 percen át röhögtem.

Aztán délután jött a második móka. Meg volt beszélve B.Péterrel, a HDH nevű céges formáció gitárosával, hogy du. 2-re átmegyek hozzá egy kis gitár okításra. Tekintve, hogy nem volt meg a telefonszáma, gondoltam, megkeresem a céges wikiben. Így lett, hogy írtam neki egy 30as számra egy sms-t, hogy akkor mehetek-e (ez volt kb. 14:10 körül). Semmi válasz. Na mondom, akkor B terv: írtam egy sms-t a dobosnak, I.Péternek (igen, ő a két elvetemült agyroggyant a #pipamocsokról), hogy ugyan dobja már át Bagyi telszámát. S lőn, jött is a szám nemsokára. Megírtam ugyanazt az sms-t, mint amit az előbb, mostmár egy új, 20-as számra. Nem sokkal később jött a válasz: "Mahogy hova mehetsz?" - mondom magamban, ez meghülyült, már egy nappal későbbi dolgokra sem emlékszik. Válaszoltam, hogy "Nem azt beszéltük meg tegnap, hogy ma átmegyek hozzád gitárolni?". Két perccel később felhívott I.Péter, hogy "bocs, de a saját számomat adtam meg az előbb".
:)))))))) Hát itt kész voltam.

Nade hogy valami értelmes is legyen a mai postban: