Szégyen, gyalázat, tudom. Itt most akkor mindenki képzeljen el magának egy egységnyi hosszúságú és minőségű magyarázkodás-sort. Egyszerűen annyira lusta vagyok, hogy még magyarázkodni sincs kedvem :)
Inkább leírom - Lipit idézve for the record -, hogy Bence túl van élete első rókázásán és az azt követő vírusos betegségen, torokfájással, berekedéssel, nem túl dúrva takonykórsággal. A dolog a múlt hétvégén történt (február 23-án) igazából, amikor apáméktól hazaérve Bence nagyon nyűgösen szállt ki a kocsiból. Ilyen volt már ugyan máskor is, de most feltette a koronát az i-re (vagymi): cipőkötés után elkezdett köhécselni és taaacccsss. Aztán belázasodott és hétfőn a doktornéni megállapította, hogy vírusos akármije van. Egész hétvégén én is gyenge voltam, mint a harmatos lófing, úgyhogy hétfőn én is elmentem a dokihoz, aki rám is megállapította, amit Bencére az ő dokija, s ki is írt minnyá szerdáig.

Itt most ugrok is egyet az időben, mert közben mindenki meggyógyult, s jöjjön a tegnapi nap, amikor is az én elsőszülött porontyom elérte a level 3-as szintet (gyk.: 3 éves lett).