2008.01.15. 12:04
Baloo
Először is köszönöm mindenkinek, aki "baszogat", hogy miért nincs már új post - tessék.
Kezdjük talán egy egészen év eleji kis szösszenettel, amit Bence produkált, a drágám. Nálunk voltak Tikáék megnézni Nórit és ilyenkor Bence általában előadja magát. Mostanában pl. az a szokása, hogy elkezd felöltözni és kijelenti, hogy akkor ő most megy dolgozni/kenyérért/stb. - azokat tenni, amiket én szoktam. Most is ilyesmi volt, csak mégis mókásabb:
- Hova készülsz, Bence?
- Hát megyek a Pető Tomihoz (azoknak, akik nem tudnák, kiről van szó: az együttesemben a másik gitáros, cimbora).
Mivel Tikáék sem tudták, kiről van szó, szóvá is tették.
- A Pető Tomihoz? És ő kicsoda?
- Hát az apa barátnője.
Így. Barátnő. Lebuktum, Tom :) Te azért, mert nővé operáltattad magad, én meg azért, mert minnyá a nőm lettél.
Ezen kívül említenivaló dolog az, hogy vasárnap hazajött végre Eddie az államokból - ez már önmagában is örömteli, de mindennek a tetejébe hozta a
karácsonyi ajándékom. Nagy bulldogságomban készült is egy pár kép. Jó, ennél persze jóval több, de egyelőre ennyi sikerült úgy, hogy publikálható is.
2008.01.03. 17:16
Baloo
Elöljáróban annyit: I.Péter és B.Péter két kollegám. I.Péter alapvetően dobos (tehát a zenészek legjobb barátja), B.Péter pedig gitáros. Ők ketten formálják jelenleg a
HDH című zenekart. Ennek a "céges formációnak" a "hivatalos" IRC csatornája a céges IRC szerveren a #pipamocsok. Már ez a név is elég sokat elárul a tagok retardáltsági fokáról, de hogy hol is tartanak egész pontosan, azt az alábbi kis log részlet talán mégjobban megvilágítja. Itt-ott a sorokat a könnyebb érthetőség kedvéért felcseréltem, de amúgy ez így jött ki ennek a két elmeháborodottnak az arcából.
<I.Péter> viszont lehet ma azért gyakorolok egy keveset
<I.Péter> még az is lehet gitározok is
<I.Péter> má régen volt a kapanyél a kezembe
<Baloo> fú, te ilyen multifunkci vagy?
<I.Péter> a lófaszt
<I.Péter> örülök ha két funkciból kijönne egy fél funkci
<B.Péter> csak szólok hogy nekem is van darbukám oszt múltkor még meg is vertem
jelmagyarázat: darbuka<Baloo> egy funkci nem funkci :)
<I.Péter> darbukám nekem is van csak szólok
<I.Péter> kettő is
<I.Péter> sőt fésűm is zsírpapírral
<B.Péter> egy török bácsi siratott erősen 9 nyócadba
<B.Péter> Dumm tekatek tekadumm teka teka
<B.Péter> az semmi nekem meg kólásüvegem vízzel oszt bele lehet tutulni
<I.Péter> még kannát kell vennem valahogy, holmi ritmusszekcióba
<Baloo> kezdem szégyelleni magam... :)
<Baloo> én a fajanszba tutultam reggel... az ér? :)
<B.Péter> az ér, de csak akkor, ha hangosabb volt mint amikor vaktöltéssel ágyúznak a császár nevenapján
<Baloo> elég combosra sikeredett, mert a felettünk lakó lekiabált, hogy kussmááá
<B.Péter> akkor jó lesz
<B.Péter> visszük a decibelmérőt aztán körbemegyünk az épületbe hogy ki mit tud
<I.Péter> egy erős kezdés, ha akkorát fingassz mintha mozsárágyúval durrantották vóna telibe a bazilika legnagyob harangját
<B.Péter> csillag születik
<B.Péter> ha más nem egy gázóriás
<B.Péter> bár az bojgónak felel meg inkább
<Baloo> :D
<I.Péter> pulzár?
<B.Péter> valami plazmagömb
<I.Péter> gömbvillám
<B.Péter> 3adik kozmikus sebességgel napkörüli pájára küldi
<B.Péter> akkor fel vagy véve csak szólok
<Baloo> basszátok meg...
<Baloo> két ilyen agyroggyant segghülyét...
<B.Péter> ehhez értünk a legjobban
<B.Péter> szarásfingásból professzorok lehetnénk csak még egyik egyetem se akart meghívni hogy tarcsunk egy kurzust
<I.Péter> egy egész écakát átbeszéltünk eccer a szarásról
<I.Péter> oszt még nem is voltunk részegek se
<Baloo> istenem... hát szép dolog a szerelem, na
<Baloo> egymás kezét fogtátok közben legalább?
<I.Péter> átvettük a metodikát, a stilisztikát és a filozófiát is a témában
<I.Péter> szocpedes majdnem megfogta a kezünk az igaz
<Baloo> mi a tököm az a szocped?
<Baloo> csak így a hülye kívülállóknak, mint én
<B.Péter> szobatársunk volt a koliban
<B.Péter> szocped szakos
<I.Péter> vagy legalábbis reméltük hogy nem akar fogdosódni [már a szocpedes]
<B.Péter> oszt még avval jártunk volna jobban
<I.Péter> azzal jártunk vóna a legjobban ha hagytuk vóna hogy leégjen az ágya amikor begyújtotta a lábkájhát
<B.Péter> :)
<I.Péter> annyi jegyzettel meg tudományos könyvvel aludt egyágyba, hogy hamar végzett vóna asszem
<B.Péter> na ezt most elmesélem
<I.Péter> lehet nemárt
<B.Péter> szocped alutt az ágyba
<B.Péter> mindig csak egy ember alakú hej vót ahova befekütt
<B.Péter> egyébként ott tartotta a levest meg a könyveit
<B.Péter> meg a hősugárzót
<B.Péter> egy ágyban az eleséggel
<I.Péter> meg a ruhatárát is
<B.Péter> oszt éppen jáccottunk a deszkenttel
jelmagyarázat: deszkent =
Descent c. nagyon régi PC-s játék, ahol egy ilyen űrhajóformájú plecsnit kellett vezetni egy labirintusban, ahol minden szar felrobbant, meg villogott, meg minden. Szóval tűz volt benne bőven.
<B.Péter> repültem a tűz fölött bátran
<B.Péter> oszt eccer csak azt vettem észre hogy ez mostmár tuti nem a játék pedig egy ideje próbálom elhitetni magam hogy onnan jön a lángolás hangja
<B.Péter> hát látom szocpedre rágyullatt a hősugárzó
<B.Péter> fel is ráztam hogy felgyúltál bazeg
<B.Péter> aszongya nekem: akkor olcsátok el
<B.Péter> oszt megfordult a másik oldalára oszt alutt tovább
<B.Péter> oszt hirtelen az jutott eszembe hogy kihúztam a konyektorból, oszt ettől el is alutt
<B.Péter> de még jó hogy nem égett el a gépem mer az szarul esne
2007.12.26. 20:42
Baloo
Merthát valljuk be, hogy a karajcsont akkor kerek, ha 1. úgy mondjuk, hogy korocsony, 2. ha a bulldog karajcsont kívánó egyének a három nap végén, így 26-a este leülnek és végignézik, mi is történt.
Én most kezdem a vasárnappal (23-a), amikor is még délelőtt el kellett menjek Bencével Marika nénihez, aki Gabi cégének a munkaügyise, le kellett neki adni némi bürokrácianövelő papírhalmot, hogy folyósíccsák a cigáánkőcsünt, dikk (nem, Krisztián, tudom, hogy kell írni, direkt írtam így, mert így hahotásos!). No be is applikáltunk magunkat a gépjárműbe, egy kis ajándék kíséretében, amit Gabi ennek a kedves Marika néninek szánt. Én meg ugye, mint "friss" apuka, akinek a fia már abban a korban van, hogy esetleg képes egy köszöntő jellegű három szavas mondatot elrebegni egy idegennek, úton Marika néni felé (Káposztáson lakik a drága, tehát mintegy 5 perc 23 másodpercem volt) mondogattam Bencének:
- Amikor odaérünk, lejön Marika néni, nyújtsd neki oda az ajándékot, köszönj, hogy "Csókolom!", és mondd neki, hogy "Boldog Karácsonyt!".
Csend. A gyerek nem válaszolt. Gondoltam, csendesen vette tudomásul a sorsát. Az előbb említett hosszúságú úton kb. háromszor mondtam még neki el, hogy mit és hogy kell mondani, ha megjön Marika néni, de Bence egyszer sem ismételte el utánam. Annyit megkérdezett, hogy "Miért?", mire én elmondtam neki, hogy "Azért, mert most Karácsony van és ilyenkor az emberek fát állítanak, meg díszítenek, és megajándékozzák egymást és azt mondják, hogy Boldog Karácsonyt!". Ismét hallgatás, csendes beleegyezés.
Majd jött a nagy pillanat, amikor is a következő jelenet zajlott le:
- Kez'csókom, Bakonyvári vagyok, le tetszene jönni? - mondtam a kaputelefonba. - Persze, jövök, egy pillanat.
Ez'tán egy 20 másodperces fagyoskodás, majd jött egy fiatal börtöntöltelék-arcú humanoid, aki beengedett a lépcsőházba, majd nemsokkal később jött a célszemély. Én közben odaadtam Bencének a kis zacskót, amiben a prezent leledzett és "kondicionáltam" a fiút: - Tudod mit kell mondani, ugye? - Csend... és mosoly.
- Jónapot kívánok... jaaaj, hát sziaaaa! - köszöntötte Marika néni a fiam.
Csend. Én törtem meg.
- Bence, köszönj szépen és mondd, amit megbeszéltünk!
Bence pedig a köszönést és a jókívánságot, mintegy zanzásítva:
- Karácsonyfa!
No hát ilyen az, amikor az ember telebeszéli a fia csepp fejét mindenféle csacskasággal, az pedig leszűri az igazán fontos információkat.
Aztán jött a szenteste, illetve az azt megelőző szentdélelőtt és szentdélután. Délelőtt Gabi megúnva, hogy én "órákat pöcsölök" a nagyszülőknek szánt grafikai vénát igénylő meglepetés Fotoboltos előállításával, fogta magát és "összerakta és feldíszítette" a karajcsontfát. Nálunk ugyebár a fogyasztói társadalom egyik roppant nagy vívmánya dívik: a műfenyő. Az ember azt gondolná, hogy ezt csak kiszottyantjuk a dobozból, majd felszottyantjuk rá a díszeket, azt' veszonlángos. Hát nem. Illetve de :) Gabi így is tett. Kivette, és úgy, ahogy kiesett a dobozból, nagyhirtelen fel is hajigálta rá az összes keze ügyébe akadó díszegységet. Gömböket mindenféle színben, boákat (ezek a hosszú bigyók, én nem is tudom, hogy hívják normálisan, talán girland, vagymi) is össze vissza. Szép, az izlést nyomokban sem prezentáló szobadísz lett. Szobaförmedvény. Ronda, mint a bűn, de a miénk. No, én közben elmentem jóanyámért és a karácsonyi vacsoráért, majd visszatérve konstatáltam, hogy ez az izé közben sem lett szebb. Persze előtte, közben és utána is megkaptam, hogy "ez azért van, mert te sosem díszíted fel a fát, mindig én csinálom". Sajnos azzal együtt, hogy ebben sok igazság van, mégsem hagyhattam, hogy szegény Bence ilyen izlésficamosan nevelkedjen. Kiküldtem az egész családot lekvárt kapálni a sufniba, én pedig lebontottam mindent és kezdtem elölről. Az a roppant nagy előnye a műfenyőnek, hogy minden évben másmilyet lehet belőle hajtogatni. Merthát ez a nagy titka, hogy amikor kipottyan a dobozból, akkor legalább annyi időt rá kell szánni az ágak elrendezésére, mint amennyit egy ügyesebb favágó vénával megáldott kockásinges átlagmagyar eltölt egy igazi fenyő fenyőtalpba történő belediffundálásával. Merthát lássuk be, hogy alapvetően műfenyőt a hozzám hasonló roppant lusta emberek vesznek, akik rühellik az élő fenyő trancsírozását (amibe rossz esetben egy-két ujj is belekerül). Persze az ideológia az egész mögött PR szerűen az, hogy én nem vagyok hajlandó hozzájárulni az esőerdők további pusztulásához. Jó, nem érdekel, hogy a dzsungelben nincsenek fenyők! A lényeg, hogy én ilyen ökotudatos csóka vagyok, na. Szóval lebontottam és újraépítettem az egészet, boástul, gömböstül. Nem mondom, hogy életem nagy alkotása lett, de azért talán egy fokkal jobb, mint a b. nejem produkált az utódommal.
Nem sokkal ezután jött az ajándékozás. Itt Bence produkcióját kell talán kiemelni. Elkövettük azt a hibát, hogy az első számára bontandó ajándék az lett, amit tőlünk, a szüleitől kapott: egy ilyen markológép, ami zsinóros távirányítóján fityegve előre-hátra képes (elvileg) közlekedni, meg a markolókanalát fel-le pakolni. Gabi és az apja vették valami ócsításon valamelyik hipermarketben, olyan is. Igazából kanyarodni már a kibontás után is csak nagyon erős túlzással tudott, helyette viszont roppant idegesítő kattogó hangot hallatott. Kiváló! Viszont Bence figyelmét 110%-osan lekötötte. Olyannyira, hogy bármilyen ajándékot kapott később, kvázi leszarta. Lehetett az Thomas, a gőzmozdonyos mesekönyv, vagy bármi, addig hőn áhítottnak vélt csecsebecse, most a háttérbe szorult, mert az előteret elfoglalta a kattogó zsinóros traktor.
25-én jöttek Gyuriék, hoztak Bencének egy gitárt. Amolyan igazi szülők rémálma. Kínai gyártmány (bár ezzel a játékok köre egy ezrelékkel sem szűkült), ennek megfelelő magas minőséget képvisel. Hangolni például nem lehet. Illetve lehet, csak nincs értelme, mert ahogy az ember forgatja a hangolókulcsot, az rögtön visszaáll a neki kényelmes állásba. Ennek megfelelően az emberi fül számára akárcsak elviselhető hangokat nehéz, illetve képtelenség kicsalni belőle. Cserébe ez Bencét a legkisebb mértékben sem zavarta, s rázendített az épp aktuális kedvenc slágerre, hogyaszonygya: "Apar taaaaaalaaaatt" - és ugye itt most egy igen ütős kombót képzeljünk el, hiszen a gyerek hangja még szintén az egészségügyi határérték felett van bőven, de így az ultrahamis gitárral együtt van olyan sokkoló, mint mondjuk csepeli nyugdíjasotthonban elhangzott Horn Gyula magánszám. Mindkettővel ölni lehet, na, mondjuk ki. Csak az a különbség, hogy Bencének a kornyikálására még a kedves szülőnek dícsérő szavakat is kell rebegni, ami aztán tényleg az emberfeletti teljesítmények kategóriájában van. Később a család Kardos fele (leszámítva Gabit és az egyébként sem Kardos lányomat, Nórikát) elzarándokolt a Kardos family egyéb személyeihez, unokatesók és családtagjaik személyében. Itt most anélkül, hogy nagyon bő lére ereszteném a leírást, annyit, hogy Bence megjegyezte a süteményektől roskadozó asztal mellett, hogy "milyen nagy füle van az Ákosnak!" - amivel amellett, hogy kénytelenek voltunk egyetérteni, mégiscsak meg kellett neveljem a gyereket, hogy különösképpen a családtagok testi adottságait nem hangoztatjuk vacsoraasztalnál. Felsejlett előttem az a rémkép, amikor mondjuk egy Gyuriéknál zajló családi ebédnél, ahol ott az egész pereputty, Bencének a mély tudatalatti emlékeiből előjön egy jelenet, majd kinyilatkoztatja: "ha hideg van, apának milyen pici kukija van!"
26-án végül apámékhoz mentünk, ami végre különösebb esemény nélkül zajlott. Illetve az esemény este történt, ismét tanulságokkal. Előző nap ugyanis Bence kapott a kedves rokonságtól egy elektronyos autópályát. Tudjátok, két kis autó, vagy ahogy manapság divat: quad versenyez egymással, mindez két kis marokban elférő sebességszabályzó segítségével. A dolog ott kezdődött, hogy lévén ez egy Tacskóból származó cucc, nem mellékeltek elemet hozzá. Három bébielem kell neki. R14-es. Az, amelyik sehol sem kapható egyébként sem, pláne, ha ilyen karácsony nevű hendikeppel indulunk. Tegnap este meg is mondtam Bencének, hogy ez most esélytelen, majd holnap. Ma pedig visszamentem Újpest Városközpontba és kiszúrtam magamnak a metró melletti zsibvásárt, ahol talán még harcoló német alakulatot is lehet kapni. Az első boltnál az eladó arcára volt írva, hogy fingja nincs, mi az a bébi elem, a második elgondolkozott, homlokát ráncolta, majd felcsillant a kis égő a feje felett: VAN! (közben szerintem erre gondolt: hogyne lenne, három éve egyszer járt itt egy fickó, aki eladott nekem egy kartonnal ilyesmi elemekből, végre el tudok adni belőle egy párat). Én, a láma meg simán megvettem négyet (csak párban eladó... még jó, hogy autót lehet szingliként venni). Hazaromboltam, majd csillogó szemekkel álltam neki az autópálya összeszerkesztésének. Egy órás munka után boldogan tettem rá az egyik quadot a pályára, majd láttam, hogy halad. S látá a teremtő, hogy ez jó. Majd rátevém az második quadot az pályára, s látá az teremtő, hogy ez is jó. Majd eljövé az kisded fürdésből egy szál mikropöcsben, s játszának együtt nyomkodva az szent sebességszabályozó maroknyomattyút - mintegy 2 percig. Akkor az teremtő látá, hogy az szufladék sebesen fogy az kis quadokból, s aggódni kezd vala. Majd ráncolá őneki homlokát, s gyanakodván előveszend az házi multimétert a sublótból, s rámére az elemekre. 1.5 V. Hm... akkor hogy lehet ez? Majd továbbgyanakodá magát, s rövid játék után is rámére az elemekre: 1 V. Jaaakkééérem! Kb. 2 perc játék olyan szinten kiszívta a delejt ezekből a fantasztikus hengerekből, hogy esélytelen volt akár egy kört is megtenni. Tanulság: december 26-án, karácsony másnapján az ember ne vegyen bébielemet olyan környéken, ahol az egy négyzetméterre eső bébielemet ismerő eladók száma alulról közelíti a nullát, és ahol aztán egy élelmes eladó homlokára rácsapva közli, hogy "jaj, de van! (majd félperces háttal-kotorászás után a fiók legmélyéről előránt valami középkorban gyártott vackot)". Ja egyébként megnéztem az elemet: az aljára oda van vésve egy "2009" felirat, valamint az a neve, hogy "TIDAL Super Power Heavy Duty".
Hmm... lehet, hogy lélegeztetőgépet nem kötnék rá.
2007.12.22. 09:54
Baloo
Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember. Megkérdezi a pásztort:
- Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?
A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:
- Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képeit a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő programmal összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz.
- Pontosan 87 juha van itt a környéken!
- Igaza van - válaszolja a pásztor. - Válasszon ki egy juhot magának.
A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal.
- Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:
- Maga tanácsadó.
- Honnan jött rá? - kérdezi az.
- Nem volt nehéz. - feleli a pásztor. - Először is: idejön, anélkül, hogy bárki is hívta volna. Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam. És harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulit!
2007.12.20. 09:24
Baloo
Sikerült ehhez a csodához nagyon jutányos áron (persze a régi eladásával) hozzájutni. Döbbenet. Már a GT-6-ot is soknak éreztem, amikor kb. egy évvel ezelőtt hozzájutottam, de viszonylag hamar sikerült kiismerni és rájönni a korlátaira. Köszönhető ez leginkább annak,
|  |
hogy igazi point & click gitárosként kb. 2 hét után rájöttem, hogy roppant fárasztó ezt a behemót effektet akár az ölben tartani és tekergetni a millió potit, akár mindig mindenhez lehajolni - ezért vettem hozzá
PC-s tekergető bigyót. S lőn világosság! Szépen a gépen kattogva lehet mindent állítani. És hát valljuk be van mit. Iszonyat a cucc, a GT-6 se volt piskóta ebben, de ez már talán túl sok is. Mindenesetre sikerélményem már van vele (azon túl is, hogy már a beépített gyári effektek is klasszisokkal jobbak, mint akár a GT-6-ban lévők): sikerült végre megcsináljam, hogy a pedálról lehet szabályozni a humanizert. (innentől gitáros bullshitkedés jön, akit nem érdekel, nyugodtan haladjon tovább).
Azon kedves 99%-os többségben lévő olvasóimnak, akiknek ez a "hatalmas vívmány" nem mondana semmit: pl. a
Bon Jovi Livin' on a Prayer c. számának az elején Sambora játsza azt a jellegzetes u-a-u-a-u.u-u-a részt. Na az speciel egy talk box nevű effekt, de ebbe most nem megyek bele, a lényeg, hogy ezt az ilyen "egyszerűbb" padlóeffekteken a humanizer oldja meg úgy, hogy be lehet állítani két magánhangzót, amit kvázi "mondjon" az effekt. Eddig azt nem tudtam az istennek sem megcsinálni, hogy a pedál nyitott állásában mondja mondjuk az u-t és a zártban az a-t. Hát most sikerült. Thanks to GT-8 (és a mázlim, hogy pont úgy kattogtam, ahogy jó volt)!
2007.12.20. 09:12
Baloo
Ha egy napot megkésve is, de muszáj erről írni: belépett a harmadik ikszbe. Jó lenne most valami frappánsat írni, de nem megy. Az biztos, hogy ilyen 30. szülinapi ajándékot senki sem tud "magának" legyártani, mint Gabi :)
Én csak azt kívánhatom, hogy a következő 30 évet együtt, legalább olyan boldogan, mint eddig. Remélem ezt ő is jókívánságnak fogja érezni :)
Azért annyit muszáj még hozzátegyek, hogy tegnap éjjel (fél 11 után) jutottam el az akkor még nyitva tartó tacskó műintézménybe a Váci úton. A cél az volt, hogy veszek neki egy.... lényegtelen, meg egyelőre még meglepi. Konyhai eszköz, ami nagyobb, mint egy pohár, tehát by design dobozban van, lehetőleg zacskóba csomagolva a dobozon belül. Odaérek a polchoz és valami olyan látvány fogadott, hogy azt hittem hiretlen, hogy valami szeméttelepre kerültem. A termékek össze-vissza felhányva a polcokra, 10-ből 9 doboz felbontva, gondolom a nagyjából ugyanennyiből volt kilopva ilyen-olyan alkatrész. Mondjuk azután, hogy egyszer egy Mediamarktos IT-s ember mesélte, hogy vannak emberek, akik a kiállított laptopok billentyűit képesek darabonként ellopni, már sok dolog nem tud falhozvágni. Ígyhát maradt a kisbevásárlás, ajándék meg ma. Valszeg az ünnepi post is ezért sikeredett maira.
Remélem Gabi is elfogadja, hogy a szándék a fontos.
))