nesztek balooblog mámegin'

A hétvége ismét a lájtos lebetegedés jegyében telt: szegény Gabi orrfolyósra vette a figurát, meg torokfájósra. Szombaton megültük az én drága azanyósom 18. születésnapját. Isten éltesse innen is! Sikerült a tacskóban a nem jó méretű kerti hintaágyra való ilyen bigyót…

Először úgy gondoltam, hogy írok egy mindenre kiterjedő részletes beszámolót a nyaralásunkról, hogy kihúzhassam magam mindkét blogolvasóm előtt, hogy íme, a balooblog visszatért és fényesebben tündököl, mint korábban. Ah, be patetikus, ugye! Éshát (tudom, Krisztián, ilyen…

Szégyen, gyalázat, tudom. Itt most akkor mindenki képzeljen el magának egy egységnyi hosszúságú és minőségű magyarázkodás-sort. Egyszerűen annyira lusta vagyok, hogy még magyarázkodni sincs kedvem :) Inkább leírom - Lipit idézve for the record -, hogy Bence túl van élete első…

Először is köszönöm mindenkinek, aki "baszogat", hogy miért nincs már új post - tessék. Kezdjük talán egy egészen év eleji kis szösszenettel, amit Bence produkált, a drágám. Nálunk voltak Tikáék megnézni Nórit és ilyenkor Bence általában előadja magát.…

Merthát valljuk be, hogy a karajcsont akkor kerek, ha 1. úgy mondjuk, hogy korocsony, 2. ha a bulldog karajcsont kívánó egyének a három nap végén, így 26-a este leülnek és végignézik, mi is történt.Én most kezdem a vasárnappal (23-a), amikor is még délelőtt el kellett menjek…

Ülök a szobámban azapóssal, épp beszélgetünk az ámítástechnika csudáiról, amikor bejön Bence, kezében egy üres műanyag kanállal és kijelenti nagy boldogan:- Ez leves.?? Nyújtja a kanalat.[jahogy játszunk?? Ahaaaa... főzőcskézünk! Nagyszerű]- Köszönöm. Finom, csak…

Az imént telefonált azanyós (igen, Krisztián, direkt írom egybe), ő most jött el a lányától és az onokájától. Nórika korábbi vöröses-lilás-zöldes-kékes überszines egyénisége átváltott emberire - magyarul végre eltűntek a valószínűleg a születés miatti furcsa színek.…