Ülök a szobámban azapóssal, épp beszélgetünk az ámítástechnika csudáiról, amikor bejön Bence, kezében egy üres műanyag kanállal és kijelenti nagy boldogan:
- Ez leves.
?? Nyújtja a kanalat.
[jahogy játszunk?? Ahaaaa... főzőcskézünk! Nagyszerű]
- Köszönöm. Finom, csak sótlan.
Bence jobbra el.
2 perc múlva jön újra.
- Tessék, megsótlanoztam.
- Mit csináltál??
- Megsótlanoztam!
- Megsóztad és már nem sótlan, nem?
- De!
Elveszem, majd: - Hmmm, ez tényleg finom már.
- Igen, ez leves. Meg krumpli és tészta.
Erre azapós: - Az a krumplistészta.
Mire Bence bölcsen: Igen, krumplistészta. Mert borsó és leves.
Hát kéremszépen, így tanulok én folyamatosan a fiamtól, aki épp elmúlt 2 éves és 9 hónapos.
2007.12.08. 17:45
ez leves...
Címkék: bence bence.duma
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://baloo.blog.hu/api/trackback/id/tr48257099
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Krike 2007.12.08. 23:25:15
Az élet apró, ámde mégis hatalmas örömei :) Ezekért érdemes élni, aztán pár év múlva már a gyereknek azt próbálod magyarázni, hogy mi az a gyerek, meg a Gólya hozza story :)
Pöttye 2007.12.10. 09:59:39
Tündéri lehet... ;-)