nesztek balooblog mámegin'

Bence már este nyafogott, hogy fáj a hasa. Persze ezt nála sosem lehet tudni, hiszen van, amikor pusztán a másnapi tornaóra az, ami beindítja nála a mindenféle kamufájdalmakat. De úgy tűnik, hogy sajnos ez a tegnapi nem volt az, mert hajnalban kiadta a vörös dögöt. Persze ezzel sikerült felébresztenie Nórit, aki éktelen sivalkodásba kezdett, és ez szűnni sem akart. Mindenféle felállást kipróbáltunk, Gabi Nórival a kanapén, aztán én egyedül a kanapén, amig Gabi Nórival Bence ágyában, amig Bence a mi ágyunkban, vödörrel az ágy mellett, és nem sorolom a variációkat, vagy egy órán át sakkoztunk, hogy ki kivel hol, de persze sehogy sem volt jó. És akkor egyszercsak már fél 7 volt, amikor úgy nagyjából kelni szoktam. Mivel Nórinak még elég új a bölcsi, mindenképp Gabi vitte kocsival, addig én Bencére vigyáztam - akinek persze reggelre látszólag kutya baja nem volt, végigkarattyolta az egész reggelt -, majd amikor Gabi megjött, én irány melóba gyalog, mert a kocsi kell nekik a dokihoz hurcibációkor. Még jó, hogy volt vagy majdnem fél 9, mire elindultam és már olyan sokan nem voltak a metrón. De azért még mindig sokkoló élmény a kocsi után végigcsövezni UPVK-tól a Nyugatiig és "fürdeni" a jobbnál jobb illatokban. És hát persze utána a 4-6-os tuja. Nem részletezem, az igazi élmény akkor jött el, amikor leszálltam a Széna téren és egy nagyot szivattyúztam a levegőből, majd végigsétáltam a szemerkélő taknyász esőben a Lövőház utcán.