A múlt hétvégén történt, de muszáj leírjam. Hangsúlyozom, hogy kicsit sem leszek objektív, viszont totálisan szubjektív igen.
Két sorban a felvezetés azoknak, akik esetleg nincsenek képben: a Nightsquad az a zenekar, ahol másodgitárosként nyúzom a húrokat Tom mellett, valamint vokálozom majd' mindegyik nótában. A bandában már rég érződött, hogy kétfele húzunk: Bass (meglepő módon ő a basszusgitáros) és MB (dobos) alkottak egy irányt és mi Tommal ketten egy másikat. És persze essék szó Zsoltiról is, aki annak ellenére, hogy bármikor lehetett volna a "mérleg nyelve", sosem szólt bele semmibe, képes volt teljesen hátrahúzódni és svájci lenni köztünk. A banda eredeti koncepciója ugye az volt (és most is az), hogy lehetőleg minél szélesebb néprétegek által ismert, lehetőleg minél inkább rock műfajú, lehetőleg minél inkább a '80-as, '90-es évek zenéit nyomjuk. És akkor itt jön is mindjárt a probléma: mi az, hogy ismert/nem ismert, mi az, hogy rock/nem rock és... hát talán az, hogy egy nóta mikor készült, az elég egzakt. Sajnos a többi nem. Bass és MB úgy érezte, hogy mindig csak azok a nóták mennek át a zenekari "szűrőn", amiket Tom és én akartunk. Úgy érezték, hogy nem tudnak kiteljesedni a bandában. Hogy nem játszunk olyanokat, amiket ők szeretnek. Ez persze úgy hangzik, mintha azokat játszanánk, amik a mi álmaink nótái, pedig nem. Csak a példának okádék, ha rajtam múlna, akkor játszhatnánk ezt, ezt, vagy ezt, de akár ezt is. De nem játszuk, mert... Ez az izlésbeli ellentét aztán sajnos nem múlt, sőt: a májusi koncert után egészen úgy nézett ki, hogy szinte meg sem tudunk egyezni semmiben. Jött a demokrácia! Merthogy egész addig Tom volt a zenekar vezetője, kvázi az történt, amit ő mondott, de legalábbis azt, hogy miket játszunk, leginkább ő döntötte el. Na ebből lett elegük - többek között - Basséknak és kikövetelték, hogy mostantól úgy legyen, hogy a következő koncerten eljátszandó kb. 10 új szám úgy épüljön fel, hogy mind az öten mondunk 5-5 nótát, amiből a rajtunk kívül álló négy tag szavaz és kettőt kiválaszt. Így lesz mindenkinek 2 nótája és akkor öröm és bódottá. Nagy így került a képbe pl. a Halloween If I Could Fly c. nótája, vagy a Sonata Arctica My Landje. Jók ezek a nóták? Kurvajók, komolyan. Ismeri őket egy szűk magon kívül bárki? Kétlem. Tedd a kezed a szívedre, kedves olvasóm, hallottál már ilyenekről? Na hát nem csak te nem! Lássuk be, hogy te is ott álltál volna valahol a közönség sorai közt, ráztad volna a fejed, de suttyomban a melletted állótól megkérdezted volna: ez tök jó, de mi a rák?
Persze lehet erre azt mondani, hogy "dehát ez csak két szám"... csak sajnos itt egy tendencia volt érzékelhető, amivel - tetszik, nem tetszik - mi Tommal nem tudtunk, illetve inkább nem akartunk együtt élni. Döntöttünk: kiszállunk. Zsoltiról tudtuk, hogy akarja csinálni a zenekart, és magunkról is tudtuk, hogy az eredeti koncepció alapján akarjuk folytatni.
És akkor jöjjön a múlt hétvége. Elvileg vasárnap lett volna próbánk, ahogy mindig. Szombaton úgy döntöttünk Tommal, hogy összejövünk egy kis emlékeztető összhangzattanra, csatlakozott Bass is. Lenyomtuk a teljes repertoárt, plusz egy párat az újak közül is. Én eljöttem 3 óra prüntyögés után, Bass maradt. Mint később kiderült, Tom beavatta a "tervünkbe" (nem volt kifejezetten terv, de mégis). Érezhető volt a feszültség és a sértődöttség. Aztán vasárnap reggel - mikor egyébként én a fejleményeket megtudtam - Tom azzal fogadott MSN-en, hogy írt nekünk egy levelet Schleki, a Kék Yuk programszervezője, hogy "bocs, de a november 7-i koncertet le kell mondjam, mert befutott egy terembérletes valaki" (magyarul: ahogy annó mi is kezdtük, valaki letett 130.000 Ft-ot, hogy az estére az övé a hely... no comment). Kicsit kiakadtam ezen a hozzáálláson és írtam egy ilyen e-mailt ennek a Schleki gyereknek, hogy talán ezt így nem kéne, meg legyenek már csak annyira korrektek, mint eddig és próbáltam kérni egy novemberi időpontot tőle, valamint egy másik mailt a zenekari levlistára, hogy "fasza... kell ezt még erőltetni?" - erre Bass: "Jo, akkor proba ugrott es akkor ezzel vege is a dalnak aszondom" És ezzel a részéről el volt minden intézve. Telefonját kikapcsolta, semmilyen online formában nem volt elérhető. Nem tudok másra gondolni, mint hogy besértődött a végletekig. Pedig nagyon meg akartuk volna győzni róla, hogy talán ezt nem így kéne kezelni, meg azért csak le kéne nyomni ezt a koncertet. De ha már nem, akkor legalább legyen annyi gerinc benne, hogy Ő közli Schlekivel, hogy a novemberi koncert miatta marad el, valamint felhívja a probazona.hu -t, ahol le voltak foglalva a próbaidőpontok egész novemberig, hogy bocs, sztornó, nem jövünk. Erre is volt két frappáns válasza: a Schlekinek irandó levélre: "nekem ahhoz a gyerekhez semmi közöm", a probazona.hu felhívására és lemondására: "a vasárnapi próba már úgyis elúszott, mert aznap nem lehet már lemondani" (mintha nem tudta volna, hogy nem csak arról az egy vasárnapról volt szó). Ez a dolgok Bass féle kezelése... - hangsúlyozom: az én szemszögemből nézve. Biztos vagyok benne, hogy Bass az egészet máshogy látja... viszont én én vagyok és ímhol, ez a magyarázat, hogy miért voltam vasárnap úgy kiakadva.
Ezért.
Ja és hogy ez miért kezdet is egyben? Mert megvan a jövendő dobosunk és basszgityósunk is. De ezt majd legközelebb.
