Életem első ilyenje méghozzá. Hiába, vannak komoly dolgok, amihez 32 évesnek is el kell múlnia az embernek. Eddig mindig az volt, hogy én - különösebben nem lévén játékos fajta - csak elmentem Dunakeszire, Tibiék nyaralójába, azt' jól megnéztem, ahogy a többiek játszanak. Az utóbbi időben viszont erősen rákaptam ugye a COD4-re, úgyhogy idén úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki a kellemes szombat délutáni (majd esti, majd éjjeli, majd vasárnap hajnali) öldöklést. S lőn. Eddie is jött, végre megismerte a cimboraságom. A party nagyon jól sült el, fénypontja valószínűleg az volt, amikor Szivi Balázs barátom a játékot már megúnva elkezdett nézegetni egy másik játékot, amit valami okos ügyes fejlesztők magyarosítottak. Valami boszorkányos cucc, amiben mindenféle townpeople-ök beszélnek - magyarul és konkrétan az egyik ilyen szövegnél valaki árulta a portékáját valami nagyon láma hülye hangon. Ezt kezdte el Balázs imételgetni és közben nagyon röhögni... aminek a hatása az volt, hogy persze a röhögés - kellő menyiségű alkohol elfogasztásával megspékelve - terjedt, mint a tűz. A dolog annyira komoly volt, hogy egyszercsak azt vettem észre, hogy Tibi barátom összegörnyedve és rángatózva a röhögéstől kint van a verandán és csak mutogat, hogy hagyják abba, mert baj lesz. Hát baj épp nem lett, de közel voltunk az inkontinencia megtapasztalásához :)