nesztek balooblog mámegin'

Najó, na... legyen meg mindenkinek az öröme (leginkább a b. nejemé): természetesen baromságot írtam, nem edgar érték, hanem apgar. Ha belegondolok, hogy hány friss szülő olvasta a blogot, nem is értem, hogy hogy nem tűnt fel nekik. Lehet, hogy nem is olvasták? De akkor ki volt az a majd' 50 ember?
Az élet nagy kérdései... :)

Hargitai Barbi (ex-kolleganő) volt a 25. (kb.), aki feltette a mágikus kérdést, hogy "és Bence hogy viseli, h már nem ő az egyetlen?" gyorsan válaszolok erre és néhány szintén sokakban megfogalmazódott kérdésre.
Szóval Bence nagyon jól fogadta a hugát. Egyből puszilgatta, simogatta - olyannyira, hogy rá kellett szólni, hogy talán ott a kutacs tájékán ne kokizza le. Hozzáteszem, hogy Bence ugye kedd estétől szombat kb. délig azapóséknál volt, ahol a nagyapja kellőképpen mosta a gyerek agyát, hogy így a kishugi, meg úgy a kis Nórika, meg vigyázni kell majd rá, stb. A lényeg, hogy Bence megfelelően formált tudattal jött haza, s találkozott a hugával. Egyelőre nem tudok róla, hogy lett volna különösebb konfliktus köztük - átvitt értelemben sem: éjjel hála a magasságos kaporszakállú igazságosztónak, amikor Nóri süvöltése beindul az üres bendejének köszönhetően, gyorsan kikapjuk a kiságyból, úgyhogy Bencének nincs ideje felébredni. A kiscsaj alvókája egyelőre nagyon jó - remélhetőleg így is marad -, a legutóbbi éjszaka 6 órát végigaludt. Ójee.
Most írta Gabi, hogy járt nálunk a gyerekorvos és mindent a legnagyobb rendben talált. Állítása szerint a gyermek vörössége el fog múlni (olyan volt a születés utáni napokban a bőre, mint aki leégett a napon, igazi Munkáspárt reklám lehetett volna... ha hagynám!), valamint a pici bevérzés a szeme fehérjéjén is el fog tűnni 1-2 hét múlva, a köldökén hivatalból arcátlankodó csonk is le fog pottyanni rendesen, menetrend szerint.

Ülök a szobámban azapóssal, épp beszélgetünk az ámítástechnika csudáiról, amikor bejön Bence, kezében egy üres műanyag kanállal és kijelenti nagy boldogan:
- Ez leves.
?? Nyújtja a kanalat.
[jahogy játszunk?? Ahaaaa... főzőcskézünk! Nagyszerű]
- Köszönöm. Finom, csak sótlan.
Bence jobbra el.
2 perc múlva jön újra.
- Tessék, megsótlanoztam.
- Mit csináltál??
- Megsótlanoztam!
- Megsóztad és már nem sótlan, nem?
- De!
Elveszem, majd: - Hmmm, ez tényleg finom már.
- Igen, ez leves. Meg krumpli és tészta.
Erre azapós: - Az a krumplistészta.
Mire Bence bölcsen: Igen, krumplistészta. Mert borsó és leves.
Hát kéremszépen, így tanulok én folyamatosan a fiamtól, aki épp elmúlt 2 éves és 9 hónapos.

Az imént telefonált azanyós (igen, Krisztián, direkt írom egybe), ő most jött el a lányától és az onokájától. Nórika korábbi vöröses-lilás-zöldes-kékes überszines egyénisége átváltott emberire - magyarul végre eltűntek a valószínűleg a születés miatti furcsa színek. Továbbra is az a mondás, hogy pénteken hozom őket haza.
Ja még tegnapi fejlemény: Bence azzal ünnepelte a hugának a jövetelét, hogy este bilibe trottyantott. Igazi ünnepi esemény volt, megismételhetetlen, egyszeri :( Ma már megint bulldogan újságolta a nagyapjának, hogy "büdösbogár vagyok" - ez nála azt jelenti, hogy teleszarta a pelusát :)

Talán ott kezdeném az egészet, hogy nincs két egyforma születés. Najó, ez akkora banalitás, de mégis, mégcsak hasonló sincs. Hogy ez mennyire így van, ahhoz azt hiszem a nyájas olvasónak nem árt tisztában lennie Bence fiam születésének a körülményeivel. Aki esetleg kiváncsi lenne (érdemes), annak áthoztam a régi blogból ide is az aznapi postom.

Szóval a mese ott kezdődik, hogy már a hétvégén is voltak olyan gyanús fájásai Gabinak, amire később ki is okumulálták (vagy hogy a rákba kell ezt a szót leírni helyesen...), hogy a méhszája tágult. Hétfőn este, amikor hazajöttem, nem volt semmi újdonság, úgyhogy viszonylag átlagos estének néztünk elébe (ne feledjük, hogy december 3-ról beszélek, Gabi pedig 15-re volt kiírva, tehát ennyire korai eseményekre nem számítottunk). Le is feküdt olyan 11 körül, de mint később kiderült, aludni nem tudott. Fájt. Ütemesen fájt. Na ez gyanús. 10 percenként jöttek a fájások. Olyan fél 1 lehetett, amikor átjött hozzám, hogy nem tud aludni és hogy szerinte ilyen 10 perces fájásai vannak, úgyhogy lehet, hogy el kéne indulni a kórházba, mert inkább legyen egy felesleges körünk ott, minthogy valami baj legyen. De azért még ne hívjam át Bélát (a szomszédunk, akit azért kellett "izzítani", hogy addig vigyázzon Bencére, amig anyósomék meg nem jönnek), mert még várjunk egy fájást. Az pedig jött, mint a veszedelem. Najó, akkor induljunk mégis. Hívtam Bélát, aki egyből kinyomta, majd küldött rögtön utána egy sms-t, hogy "Mizu?" Át is jött, közben Gabi összekapta magát, de így is kb. fél 1 volt már. Az tuti, hogy 1:40 volt, amikor elindultunk. Ritkán vezetek éjjel a városban, mégritkábban hétközben éjjel. Tőlünk Újpestről mondjuk az út Kistarcsára végig a "kertek alatt" vezet (Szentmihályi úton végig, aztán Szlovák úton Cinkotáig, ott borítás balra, 3-as úton Gödöllő fele, Budapest vége tábla után a körforgalom után kb. 500 méterrel ott a kórház), tehát várható volt, hogy 2 körül nagy forgalom nem lesz, de arra nem számítottam, hogy az egész úton a kórházig egy, azaz 1 db autó volt az úton. Tisztára, mintha Csernobil környékén autókáztunk volna. A városhatáron kívüli körforgalomban sikerült kétszer is dead-endet találni, köszönhetően annak, hogy totál nincs kivilágítva ott az út - se a körforgalom maga, se az oda vezető utak és igazából az egész körforgalomnak egyelőre semmi értelme, mert csak egy értelmes út vezet hozzá (Cinkotáról) és egy irányba lehet haladni (tovább Kistarcsa felé). Egy szónak is száz a vége: 2 óra előtt pár perccel értünk a kórház parkolójába. Az úton volt három fájás, egyik sem volt "libikóka", ráadásul már kb. öt percenként jöttek. A recepción sikerült becsekkolni és ott már olyan fájás volt, aminek a hatására Gabi összegörnyedt kicsit. Mire felértünk az ötödik emeletre, a szülészetre, megint jött egy fájás és itt meg kellett álljunk, Gabi lépni sem nagyon tudott. Beértünk a szülőszobákhoz.
Az egyik szülésznő fogadott minket, beirányított az egyik öltözőbe, hogy ott tessék lecuccolni, átvedleni zöldbe. Ott az öltözőben is jött egy komolyabb fájás, megintcsak rámborulva próbált talpon maradni, sikerrel. Aztán irány a szülőszoba, ahol felfeküdt az ágyra és az ügyeletes doki már jött is megvizsgálni, mert azért Gabi a fájásoknál... hm, hogy is mondjamcsak szépen... szóval próbálta hanggal jelezni a külvilág számára, hogy amit érez az nem kellemes. De azért nem üvöltött, azt már az előző szülésnél megtanultuk, hogy "Gabika, lehet ám ordibálva is szülni, csak felesleges, mert ami energiát elkiabál, azt akár tolásra is használhatná". Közben az egyik nővér kezdte volna hívni a mi orvosunkat, hogy esemény van, de az ügyeletes doki rászólt, hogy felesleges, mert már "kitolási fázisban vagyunk". Öh... miii??? Csak néztem, hogy hallóóó... semmi vajúdás órákon át, meg oxitocin, meg burokrepesztés?!
Ekkor kb. 2 óra 10 perc lehetett. Ezután jött kb. 4 fájás, ami már tolás is volt egyben, közben megjött a szülészorvos is (egy fiatal nő), aki gyorsan érzéstelenített és gátat metszett. Ez olyannyira utolsó pillanatban volt, hogy a következő tolásra már kint is volt.
Nem a feje. Az egész gyerek.
2 óra 20 perckor megszületett Bakonyvári Nóra.
Csak így... 20 perc után. Ott álltam és nem értettem. Úgy készültem, hogy órákon át kell majd segítsek Gabinak elviselni a közel elviselhetetlent. Direkt azt a cipőmet vettem fel, ami kényelmes, akár tényleg órákon át tudok benne ácsorogni mellette és csak szorítani a kezét és fújni vele együtt. Erre bejövünk, és 20 perc alatt, mint valami hurrikán végigsöprünk a szülés minden fázisán, többet kihagyva belőle, és ott a gyerek. Az egész abszurditását mi sem mutatja jobban, mint hogy miután kint volt már Nóra és az egyik csecsemős nővér elvitte lemosni, meg amiket ilyenkor kell (mércsikélés, öltöztetés, légutak ellenőrzése, stb.), szóval Gabi ott feküdt, széttárt lábakkal, pihegve, majd a szülészorvosnő kezet nyújtott neki, hogy "ja és nem volt időm bemutatkozni, elnézést, dr. x y vagyok" - s röhögtünk nagyon.
Nóra nagyon nagyon hasonlít Bence csecsemőkori énjére. Jahogy minden gyerek? Na neem, azért ennyire ne általánosítsunk. 3.27 kg, 54 cm (bocs azoktól, akiknek sms-ben 53-at írtam), full koromfekete hajasbaba. Csakúgy, mint Bence volt :)
Az edgar pontszáma "csak" 9 lett (10-ből), mert kicsit kesobb kezdett el sirni, meg olyan szép lila színe volt, amikor kipottyant. Onnantól, hogy kint volt, semmi gond nem volt vele, szépen "becsomagolták" és a keltető alá tették: ez egy olyan lámpaszerű valami, ami nem fényt sugároz, hanem hőt, hogy a gyereknek ne legyen nagyon sokkos, hogy nemcsak hogy kikerült az anyjából, hanem még hidegebb is van, mint odabenn volt. Amig Gabit "összevarrták", addig én félkézzel Nóri hasát simogatva és figyelve, ahogy kuruttyol, meg fújja a buborékokat, félkézzel az előre megírt sms-em aktualizáltam és küldtem el a fél világnak. Kicsit később, amikor végeztek a szabók Gabival, végre együtt lehettünk, Gabihoz kerülhetett a pici, én meg csinálhattam egy pár normálisabb képet. A szülés maga annyira gyorsan ment, hogy megint úgy szoltak rám, hogy "apuka nem akar fényképet csinálni?". Én meg persze előkaptam a telefonom, ami sajnos nem a minőségi képeiről híres. Azért lesznek képek, sőt videót is csináltam, az is "beszédes".
Hát ennyi. Van már lányunk is :)

Ez a nap híre! Álmodni sem mertem volna, hogy a banda, amelyiket világ életemben imádtam, akinek a gitárosának a hatása akkora volt rám, hogy az ő signature modelljével játszom a mai napig, újra összeáll. És igen!!!

Hááhááááá... most azt hitted, hogy jön a nagy nap, mi? Hát, mitagadás, nekünk minden nap majdnem ilyen. Najó, szerintem is kicsit korai még ez az "előrelátás", de mégis. Ma vizsgálatos nap van. Ez azt jelenti, hogy Gabi kérte a dokiját, hogy hadd menjen ma hozzá hétfő helyett, mert ő úgy érzi, hogy a gyerek egyre kevesebbet rúg. Meg tegnap odaáll mellém oldalvást, hogy jól látszódjon a hasa (nem mintha bármilyen szögből ne látszana jól) és megkérdezte:
- Szerinted is lecsúszott már?
Azok számára, akik az ilyen terhességes cuccokban annyira nem járatosak: a szülést megelőzően a baba - hallgatva az idők szavára - elindul "lefele", ezáltal a pocak is lejjebb kerül. Én csak néztem, néztem, és nem tudtam, mit mondjak.
Egy biztos: olyan szinten készülünk már, hogy nemhogy be vagyunk csomagolva, de az egész pakk itt van a kocsiban, hogy hátha a doki ma azt mondja, hogy ... én nem is tudom, mit mondhatna :) De mindenesetre mindenre fel vagyunk készülve.

Ismét közeleg a gyermekáldás, ezért egyre többen kérdezgetik tőlem, hogy mi van. Én meg kellően lusta ember lévén úgy döntöttem, hogy inkább elkezdem újra vezetni a blogot és majd mindenkit ide irányítok (most néha a /dev/null-ba kívánom a kiváncsiskodókat. Ez természetesen Rád, kedves olvasó: nem igaz!).

Tehát mi is van velünk? Köszönjük jól vagyunk. A gyermek menetrend szerint van kiírva: december 15-re, ezzel is rontva a már eddig sem túl rózsás decemberi családi banzájok számát (sorban: apám szülinapja: dec. 4., unokatesóm szülinapja: dec. 8., b. nejem névnapja: dec. 12., én szülinapom: dec. 13., sórogom szülinapja: dec. 15., b. nejem szülinapja: dec. 19, és akkor még ott vannak azok, akiktől most bocsánatot kérek, mert annak ellenére, hogy családtagok, simán kihagytam őket ebből a felsorolásból - eddig tart sajnos az egy darab agysejtem). Visszatérve a születendőre: a neve Eufrozina lesz. Ne vigyorogjál, tényleg! Najó, nem: Nóra. Egyelőre sokkal többet nem tudunk róla, max. annyit, hogy esténként néha tótágast állhat az anyja hasában, mert kb. olyan szinten emelkedik meg a hasa Gabinak.

Kedves Lányom!

Lassan írom levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni.
Már nem ott lakunk, ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset a lakóhely körüli 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk. A házszámot sajnos nem tudom megírni, mert az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen címet változtatniuk.
Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem működik valami jól: beletettem a ruhákat, a láncot is meghúztam, és azóta nem láttam belőlük semmit.
Mindent egybevetve nem rossz itt. A múlt héten is csak kétszer esett az eső: egyszer három, aztán meg négy napig. Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket és beletettem őket a kabát zsebébe.
Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot, és több, mint két óráig tartott, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból. A nővérednek ma gyereke született, de még nem tudjuk, hogy fiú-e vagy lány, úgyhogy egyelőre azt sem tudom megírni, hogy nagynéni, vagy nagybácsi lettél.
Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkáshordóba! Néhányan megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt és belefulladt. Szegény embert 3 napig hamvasztották. Kicsit égő...
Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik.
Csókol szerető anyád
Ui.: akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva. Bocs.

Na ez az, amit én magam sem hittem volna, hogy igaz lesz... és mégis. Döbb.

A rabbihoz elmegy az adóellenőr. Gondolja, megvicceli az öreget:
- Rabbikám, mit csinálnak a gyertyákról lecsöpögő viasszal?
- Elküldjük a gyertyagyárba, cserébe alkalmanként küldenek nekünk egy kis gyertyát.
- És mit csinálnak a kenyérmorzsával?
- Összegyűjtjük, elküldjük a pékségnek, néha-néha kapunk egy kis cipót ajándékba.
- És mihez kezdenek a körülmetélésnél levágott fitymákkal?
- Összeszedjük, elküldjük az APEH-be, azok meg időről időre kiküldenek hozzánk egy kis faszt.

Tessék röhögni nagyon :) Bár persze... lehet, ha az én öreg rokonom lenne, akkor nem röhögnék ilyen felszabadultan. Najó, nem leszek olcsó demagóg.

Azon nyájas olvasóimnak, akik meghívott tagként azt hiszik, hogy nem írok semmit, szólok, hogy írok ám - persze főleg a tagok számára. Most joggal kérdezed, hogy "dehát én tag vagyok, most akkor mivaan?!?" - az van, hogy csinálták ezt az indapass nevű őrületet, amivel egyszerre lehet bejelentkezni mindenféle szolgáltatásokba (egyelőre a blog.hu és a vipmail az "alátett" rendszer). Tehát ha csinálsz egy indapasst, akkor azt utána össze kell kötni a blog.hu-s accountoddal, hogy a rendszer tudja, hogy a korábbi acchoz milyen jogok járnak (pl. ezt a blogot olvasni).
Akinek ez kínai és szeretne inkább új meghívót kapni, az írjon nekem.