Fáj a fülem. Túl vagyok már egy-két koncerten, de ez a tegnapi eléggé betett. Hiába, a punk zene nem egy libikóka. Mindenesetre a tegnapi esemény jól sikerült, jobban, mint gondoltam. A srácok kitettek magukért, hiba alig volt, ami volt, az teljesen felejthető (Petyus pl. minden hibájából pillanatok alatt "visszajött", ami dobosnál nagy előny. Annál nincs hülyébben szóló dolog, amikor a dob teljesen leáll.), nem is emlékszem pontosan, hogy hol és mit rontottak. Arra viszont igen, hogy annak ellenére, hogy a számok többsége kb. full ismeretlen volt a közönségnek, volt taps és ováció rendesen minden szám után. |
Hátmég az egyetlen Be vagy rúgva után, amit ismertek is. Kicsit olyan érzésem volt végig, mint hajdanában az OBI koncerteken, ahol 99%-ban saját nótákat játszottunk, emiatt aztán a közönség - a hozzánk tartozó haverokat leszámítva - statikusan hallgatta a koncert nagyját, aztán amikor felcsendült egy ismerős Tankcsapda vagy Ossián nóta, akkor jöttek ropni a pogót. Na itt tegnap pogó nem volt :) Ahhoz túl uri volt a népség. De sebaj, mivel a hely nagyon pici volt (szerintem nincs több 30 négyzetméternél szinpaddal együtt), még az ácsingózó, vagy max. ritmusra dülöngélő népek is jó látványt nyújtottak. Viszont Petyus úgy kente a dobot, ahogy a Petőfi Csarnokban kéne, ebből kifolyólag én még most is csöngő füllel írom ezt a posztot. Kicsit aggódom, hogy el fog-e múlni egyáltalán.
A képekért és a videóért külön köszönet Zsaninak!