Talán ott kezdeném az egészet, hogy nincs két egyforma születés. Najó, ez akkora banalitás, de mégis, mégcsak hasonló sincs. Hogy ez mennyire így van, ahhoz azt hiszem a nyájas olvasónak nem árt tisztában lennie Bence fiam születésének a körülményeivel. Aki esetleg kiváncsi lenne (érdemes), annak áthoztam a régi blogból ide is az aznapi postom.

Szóval a mese ott kezdődik, hogy már a hétvégén is voltak olyan gyanús fájásai Gabinak, amire később ki is okumulálták (vagy hogy a rákba kell ezt a szót leírni helyesen...), hogy a méhszája tágult. Hétfőn este, amikor hazajöttem, nem volt semmi újdonság, úgyhogy viszonylag átlagos estének néztünk elébe (ne feledjük, hogy december 3-ról beszélek, Gabi pedig 15-re volt kiírva, tehát ennyire korai eseményekre nem számítottunk). Le is feküdt olyan 11 körül, de mint később kiderült, aludni nem tudott. Fájt. Ütemesen fájt. Na ez gyanús. 10 percenként jöttek a fájások. Olyan fél 1 lehetett, amikor átjött hozzám, hogy nem tud aludni és hogy szerinte ilyen 10 perces fájásai vannak, úgyhogy lehet, hogy el kéne indulni a kórházba, mert inkább legyen egy felesleges körünk ott, minthogy valami baj legyen. De azért még ne hívjam át Bélát (a szomszédunk, akit azért kellett "izzítani", hogy addig vigyázzon Bencére, amig anyósomék meg nem jönnek), mert még várjunk egy fájást. Az pedig jött, mint a veszedelem. Najó, akkor induljunk mégis. Hívtam Bélát, aki egyből kinyomta, majd küldött rögtön utána egy sms-t, hogy "Mizu?" Át is jött, közben Gabi összekapta magát, de így is kb. fél 1 volt már. Az tuti, hogy 1:40 volt, amikor elindultunk. Ritkán vezetek éjjel a városban, mégritkábban hétközben éjjel. Tőlünk Újpestről mondjuk az út Kistarcsára végig a "kertek alatt" vezet (Szentmihályi úton végig, aztán Szlovák úton Cinkotáig, ott borítás balra, 3-as úton Gödöllő fele, Budapest vége tábla után a körforgalom után kb. 500 méterrel ott a kórház), tehát várható volt, hogy 2 körül nagy forgalom nem lesz, de arra nem számítottam, hogy az egész úton a kórházig egy, azaz 1 db autó volt az úton. Tisztára, mintha Csernobil környékén autókáztunk volna. A városhatáron kívüli körforgalomban sikerült kétszer is dead-endet találni, köszönhetően annak, hogy totál nincs kivilágítva ott az út - se a körforgalom maga, se az oda vezető utak és igazából az egész körforgalomnak egyelőre semmi értelme, mert csak egy értelmes út vezet hozzá (Cinkotáról) és egy irányba lehet haladni (tovább Kistarcsa felé). Egy szónak is száz a vége: 2 óra előtt pár perccel értünk a kórház parkolójába. Az úton volt három fájás, egyik sem volt "libikóka", ráadásul már kb. öt percenként jöttek. A recepción sikerült becsekkolni és ott már olyan fájás volt, aminek a hatására Gabi összegörnyedt kicsit. Mire felértünk az ötödik emeletre, a szülészetre, megint jött egy fájás és itt meg kellett álljunk, Gabi lépni sem nagyon tudott. Beértünk a szülőszobákhoz.
Az egyik szülésznő fogadott minket, beirányított az egyik öltözőbe, hogy ott tessék lecuccolni, átvedleni zöldbe. Ott az öltözőben is jött egy komolyabb fájás, megintcsak rámborulva próbált talpon maradni, sikerrel. Aztán irány a szülőszoba, ahol felfeküdt az ágyra és az ügyeletes doki már jött is megvizsgálni, mert azért Gabi a fájásoknál... hm, hogy is mondjamcsak szépen... szóval próbálta hanggal jelezni a külvilág számára, hogy amit érez az nem kellemes. De azért nem üvöltött, azt már az előző szülésnél megtanultuk, hogy "Gabika, lehet ám ordibálva is szülni, csak felesleges, mert ami energiát elkiabál, azt akár tolásra is használhatná". Közben az egyik nővér kezdte volna hívni a mi orvosunkat, hogy esemény van, de az ügyeletes doki rászólt, hogy felesleges, mert már "kitolási fázisban vagyunk". Öh... miii??? Csak néztem, hogy hallóóó... semmi vajúdás órákon át, meg oxitocin, meg burokrepesztés?!
Ekkor kb. 2 óra 10 perc lehetett. Ezután jött kb. 4 fájás, ami már tolás is volt egyben, közben megjött a szülészorvos is (egy fiatal nő), aki gyorsan érzéstelenített és gátat metszett. Ez olyannyira utolsó pillanatban volt, hogy a következő tolásra már kint is volt.
Nem a feje. Az egész gyerek.
2 óra 20 perckor megszületett Bakonyvári Nóra.
Csak így... 20 perc után. Ott álltam és nem értettem. Úgy készültem, hogy órákon át kell majd segítsek Gabinak elviselni a közel elviselhetetlent. Direkt azt a cipőmet vettem fel, ami kényelmes, akár tényleg órákon át tudok benne ácsorogni mellette és csak szorítani a kezét és fújni vele együtt. Erre bejövünk, és 20 perc alatt, mint valami hurrikán végigsöprünk a szülés minden fázisán, többet kihagyva belőle, és ott a gyerek. Az egész abszurditását mi sem mutatja jobban, mint hogy miután kint volt már Nóra és az egyik csecsemős nővér elvitte lemosni, meg amiket ilyenkor kell (mércsikélés, öltöztetés, légutak ellenőrzése, stb.), szóval Gabi ott feküdt, széttárt lábakkal, pihegve, majd a szülészorvosnő kezet nyújtott neki, hogy "ja és nem volt időm bemutatkozni, elnézést, dr. x y vagyok" - s röhögtünk nagyon.
Nóra nagyon nagyon hasonlít Bence csecsemőkori énjére. Jahogy minden gyerek? Na neem, azért ennyire ne általánosítsunk. 3.27 kg, 54 cm (bocs azoktól, akiknek sms-ben 53-at írtam), full koromfekete hajasbaba. Csakúgy, mint Bence volt :)
Az edgar pontszáma "csak" 9 lett (10-ből), mert kicsit kesobb kezdett el sirni, meg olyan szép lila színe volt, amikor kipottyant. Onnantól, hogy kint volt, semmi gond nem volt vele, szépen "becsomagolták" és a keltető alá tették: ez egy olyan lámpaszerű valami, ami nem fényt sugároz, hanem hőt, hogy a gyereknek ne legyen nagyon sokkos, hogy nemcsak hogy kikerült az anyjából, hanem még hidegebb is van, mint odabenn volt. Amig Gabit "összevarrták", addig én félkézzel Nóri hasát simogatva és figyelve, ahogy kuruttyol, meg fújja a buborékokat, félkézzel az előre megírt sms-em aktualizáltam és küldtem el a fél világnak. Kicsit később, amikor végeztek a szabók Gabival, végre együtt lehettünk, Gabihoz kerülhetett a pici, én meg csinálhattam egy pár normálisabb képet. A szülés maga annyira gyorsan ment, hogy megint úgy szoltak rám, hogy "apuka nem akar fényképet csinálni?". Én meg persze előkaptam a telefonom, ami sajnos nem a minőségi képeiről híres. Azért lesznek képek, sőt videót is csináltam, az is "beszédes".
Hát ennyi. Van már lányunk is :)