mikvogymuk

Egy egyszemélyes mese - kedvesemmel és két gyerekemmel, melyet nektek rebegek régesrég, s elmerengve, élcelve, veletek nevetve személyemen sercegtetem ezen helytelenségeket e webre. Remélem kedvetekre!

Tagz

400d (2) ákos (1) árvíz (1) bagyi (3) balaton (2) baloo (41) baloo.hülyeség (2) baloozene (3) bánat (1) bence (24) bence.duma (7) betegség (6) blog (5) budapest (5) cib (1) cod4 (1) család (29) cserkutidávid (1) dream.theater (1) dugó (1) dunham (1) eddie (7) esküvő (1) évforduló (1) extreme (1) facebook (1) fater (1) ferihegy (1) firefox (1) for.the.record (1) forma 1 (1) fruli (1) gabi (19) gasztrobasz (1) gitár (6) gps (1) gt 8 (1) gyász (1) haha (21) hajdúszoboszló (1) hajvágás (1) halas.család (1) hasznosprogi (1) hdh (9) hideg (1) hiszti (3) (1) hp (1) htbk (1) hungaroring (1) időjárás (1) játék (1) jelszó (1) karajcsont (4) képek (29) kiállítás (1) koncert (10) közlekedés (7) kukta (1) kuzin (2) lanparty (1) lipilee (1) mama (1) maszekmeló (1) medveotthon (1) meló (3) metallica (1) n2 (1) net (2) nightsquad (12) nóra (20) nóra.duma (1) nori.duma (1) nyaralás (2) octavia (2) ősblog (1) ovi (1) petyus (4) pipamocsok (2) playboy (1) pofámleszakad (14) politika (1) próba (2) programajánló (1) puki (1) raiffeisen (1) recept (2) repülés (1) rika (1) schrottandi (1) siófok (1) skin (1) suzuki (1) szavazás (1) szilveszter (1) szopás (5) születés (3) szülinap (1) terhességes (1) tika (2) tofi (5) tommy.emmanuel (1) upc (2) vica (1) world.of.warcraft (2) zene (2) zenekar (2)

2010.05.15. 14:14 Baloo

Metallica - zenészfüllel, kicsit hosszan, unalmasan (bocs)

"Hát.. részemről vegyes. Nem volt a kedvencem ez a setlist, a 2 nappal ezelőtti jobb volt, ahogy olvastam. Ülve nagyon gáz és nekem nem tetszett a hangosítás, lehet, h ezt lehet kihozni egy stadionban, és különben is, aki ülő jegyet vesz, az fotelrocker... Voltak azért jó részek, na :)"

Rika a faszbúkon
 

"Ne legyünk azért igazságtalanok, a setlistben voltak jól bevált, régi darabok is, a Master of Puppets, a Blackened vagy a Motorbreath azért emlékeztette a népet arra, mitől volt jó zenekar a Metallica annak idején, és valahogy úgy tűnt, hogy a zenészek is jobban élvezik ezeket a nótákat, mint a Cyanide című szerzeményt, ami a koncert egyik mélypontja volt, Lars Ulrich egész estés teljesítményével egyetemben. A dán származású dobos soha nem tartozott a világ élvonalába, de régen legalább el tudta játszani a számokat. Pontos 1999-ben sem volt, de nem vert annyit mellé, mint mostanában - néhány dalban az, amit ütött, köszönő viszonyban sem volt a lemezeket hallható verzióval, lásd a One középrésze, az a legendás két lábdobos téma, amit úgy kúrt el, mint a kiskunhalasi Metallica-tribute-zenekar dobosa az első próbán."

sixx © Index.hu - Metálhakni langyosan
 

"A hatalmas kivetítőkön szinte végig a zenészek szerepeltek, egyetlen béna vetítés volt csak, amin kirajzolódott a Death Magnetic koporsója, a Cyanide pedig csak azért nem rohasztotta be a fellépést, mert végig az első sorban tomboló rajongókat mutatták, amin sokat lehetett mosolyogni."

Aradi Péter © Quart.hu - A Metallica szerelmes magába
ez a cikk amúgy tényleg olyan, mintha a szerző nem nagyon lett volna ott a koncerten :)

Nagyrészt egyet kell értsek. Öten mentünk, fotelrokker helyen ültünk (F szektor, 9. sor - ha zenészként a szinpadon áll az ember és nézi a közönséget, akkor a középtől kicsit jobbra, de még nem 45 fokban). Az nagy öröm volt, hogy a bekészített esőkabátokat nem kellett tesztelni, de azért a pulcsi a végére elkelt, főleg, hogy addigra már (pláne ülve) elfogyott a nagy lelkesedés, ami az elejét jellemezte.

Az előzenekar(ok? - csak egyet láttunk, no comment, de csak azért, mert totál nem figyeltem őket) szólt, ahogy szólt, olyan kis vékonyka volt az egész, mintha valahol a távolban valami rockféle izé lenne. Ok. Aztán fél 9 tájt feltolták Lars dobcuccát és beálltak vele. Bálnaszív lábdob, pusztulat felső tamok, egyszerűen beszarás, hogy szólt az egész. Aztán kijött egy roadie, valamelyik gitáros gitárjával - na az már nem volt ennyire meggyőző. Persze sokkal intenzívebben szólt, mint az előző cucc, de nagyon száraz hangzás volt. Aztán csak telt-múlt az idő és kb. semmi látványos, vagy hallványos (van-e műszó!) dolog nem történt, így a közönség hullámzással szórakoztatta magát, olyan közösségi élményt biztosítva, mint amilyet bizonyára csak Fidesz gyűléseken érezhet az ember, amikor megtudja, hogy kétmillióan vannak. Pedig állítólag csak olyan 40.000 ember lehetett, valóban nem tűnt teltháznak.

Asszem most eltekintek a számok tételes bemutatásától, a lista amúgy adott, az elején régieket nyomtak, aztán jött az új, pinás lemezről (persze tudom tudom.. az nem pina, hanem koporsó. Hát hogyne!) három szám, biztos a legjobbak, én nem tudom, összesen talán ha hatszor hallgattam meg ezt a lemezt, akkor sem egyben. Aztán egy Sad But True, hogy ébredjen fel a nép, majd az előbb említett elsődleges nemi jelleges lemez (számomra) csúcspontja, a Cyanide, ami itt a koncerten abszolút nem működött a nyakatekert dalszerkezet miatt. Egyébként is nekem úgy jött le (és itt egyet kell értsek sixx-szel), hogy az új album hosszú nótái totál kudarcok koncerten (is).

És itt elérkeztünk a One-hoz (aki nem akarja végigolvasni a hosszas zenészbullshitelésem, annak katt ide). Sixx is ezt emelte ki, nekem is ezt kell. Azt hiszem, hogy egy fél országnyi metálos-ördögvillás-cicanadrágos rocker a) nőtt fel, b) tanult meg gitárolni/dobolni/akármilni c) imádta/imádja ezt a nótát. Én is közéjük tartozom. Himnusz. Triola-triola-tá. Triola-triola-tá. Persze lehet erre azt mondani, hogy ez szőrszálhasogatás, de kicsit legyünk már kritikusabbak a nullánál. Nézd csak ennek a videónak a 4. percét és onnan!

1989 - Lars itt 26 éves. 04:06-nál indul a tekerés a lábdobon. Nemtom hogy vagytok vele, de én amikor EZT a verziót hallgattam most, mindenhol libabőrös lettem, ami kb. annak a jelzése, hogy "atyaúristen, ez de király!"

Most, hogy kerestem volna a tecsőn valami olyat, mint amilyen tegnap volt, hát be kell valljam, hogy nagyon nem találok. Viszont találtam egy pozitív példát: a 2009-es mexikóvárosi koncertjükön (ami ugye ugyanez a turné, ugyanez a szinpadkép) úgy adták elő, ahogy a nagykönyvben le van írva. Ha az albumon annak idején Jason basszusát is így lehetett volna hallani, ahogy most Robertét, az valami mennyei lett volna, ezért azt hiszem, hogy ezt a felvételt hallgatva képzelheti el az ember, hogy milyen kibaszott nagy album is lehetett volna az And Justice...

Itt 5:13-tól kezdődik a tekerős rész és gyönyörűen hallatszik is minden ahogy kell. De már előtte is lehet látni, hogy Lars formában van, mert persze szokásához híven túldobolja a nótát, minden sorvégre berak kétszáz pergőt.

Szóval kb. egy órája keresek valami olyan fost, mint amit tegnap produkáltak, de nem találok - talán hála a magasságos kaporszakállúnak. Az oké, hogy koncerten az ember mindent kicsit gyorsabban játszik... nade egy Metallica? Amikor jön a Darkness imprisoning me rész, mindig szinte hallom magamban, ahogy a bakancsok valami katonai menetben csapódnak a földhöz - miért kell ezt a hihetetlenül jól eltalált tempót, ami pontosan a nóta súlyát adja, ilyen Norbi féle toporzékolássá gyorsítani?! Az hagyján, hogy gyorsabban kezdődik a nóta, de pont a triolázós tekerésnél mégjobban begyorsít Lars, mintha ezen a részen nagyon túl akarna lenni... érthetetlen.
Emlékszem tegnap, mielőtt jött az a rész, mondtam Lőrincnek mellettem, hogy "ááááá és most jön a nagy tekerés!" és már nyomtuk is ott lábbal mindketten... aztán nagy figyelés, és puff... semmi. Összenézünk hülyén, hogy "WTF?!?!?"... és semmi. Tényleg semmi.
Remélem, hogy csak abból kell kiindulni, hogy tegnap Lars nagyon maga alatt volt, vagy hogy szar helyen ültünk, és a stadion akusztikája miatt nem hallottuk a lényeget és valójában ő szinte mindenhol lenyomja a nótákat rendesen. De sajnos a tegnappal kapcsolatban maximálisan igazat kell adjak sixxnek.

De a többiekkel kapcsolatban is. A 2007-es Live Earth-ön hallottam James-t feltehetőleg mindenféle bemelegítés nélkül, vagy én nemtom, hogy miért, de borzalmasan intonálva és erőtlenül, de ugyanakkor erőlködve énekelni. Akkor egy világ omlott össze bennem, és az volt a nagy félelmem, hogy ha egyszer látom még őket élőben, és ugyanilyen lesz, akkor kész, Metallica villanyleó. Hálistennek erről nem volt szó, James kiénekelt mindent, persze már nem a 15-20 évvel ezelőtti hangján, de korrektül. Kifejezetten vicces volt, ahogy szinte egy angol tanárbácsi szerepet hozva beszélt a magyarokhoz... gesztikulálva, hogy mindenki értse, amikor pl. valami olyasmit kezdett el boncolgatni, hogy ők akkor boldogok, amikor mi, a közönség is boldogok vagyunk. Pf, hát persze, csak legyen meg a csilliós jegybevétel! :)
Bob Trujilloról élőben is kiderült, hogy a Metallica igazi megmentője, méltó örököse Cliffnek, akinek a játékát kellett végülis hoznia a legtöbb számban. Kirk pedig igazából ott volt, de ha nem lett volna ott se nagyon hiányzott volna - sajnos. Régen olyan szólókat nyomott néha a számok között, hogy arra az ember emlékezett. Most meg hálistennek a "szólója" csak talán egy perc hosszú volt, és nem is nevezném szólónak, inkább csak úgy pacsmagolt valamit ott a gitáron.

Mindent egybevetve tetszett, ha jönnek még ebben az életben, elmegyek megint, de tartok tőle, hogy akkor is csak az akkor már kb. 30 éves dalokra fogok csápolni...

Címkék: koncert metallica

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://baloo.blog.hu/api/trackback/id/tr502005096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BobArctor 2010.05.15. 20:04:23

Hasonlót csalódtam a '98-as bp-i Pantera koncerten, pedig az még bőven a zenekar aktív évei közé tartozott. Tinédzser lelkülettel (3 éve doboltam, kedvencem a Pantera és mindenekelőtt Vinnie Paul dobos volt) már előző nap elmentem dedikáltatni a dobverőmet a tagokkal a nyugati MCD zeneboltba - igen, akkor még ilyenek voltak - és már ott is kiábrándított kicsit a másnapos fejük és a flegmaságuk, de hát istenem, ilyenek a hiteles metálzenészek, gondoltam magamban. Aztán másnap jött a koncert, én meg a '97-es koncertalbum alapján botor módon azt hittem, hogy valami hasonlót fogok hallani. Lehet, hogy addigra a zenészek már harmadnaposak voltak, mert Vinnie - aki egyébként szerintem jóval szofisztikáltabb dobos, mint Lars - takaréküzemmódra kapcsolt, és a Becomingban meg pár hasonlóan zseniálisan kidolgozott lábdobú számban valami idegesítő, leegyszerűsített lábdobot hozott, mondjuk azt legalább pontosan. Viszont én akkortájt annyira a Vinnie-féle dobcsodákra gerjedtem, hogy ez meg tudta pecsételni az egész koncertet.